Tükör Irodalmi és Művészeti Portál

Vén patakunkat összenyomta a sok nyár,
medrében a békanyál is mélyre ült,
két partján gizgaz tekint győztesen körül.

Ember már alig jár a gyalogúton át,
kifakult körülötte a tarka rét,
egy-egy kutya csahol keresztül rajta még.

Rég hangos volt a táj, széles a taposás,
akkor élénken nyüzsgött itt az élet,
virágot szedtünk vagy lestük a gőtéket.

Az öreg híd áll még, elmerengtem rajta,
aztán esőcsepp pottyant a patakba,
s egy ringlószilva beesett a nyakamba.

2009. 08. 22.