Ahogy őszi fáról hulla levél.
Hullámzom én is,
Bánatom emlékem visszatér.
Ábrándok,képzetek,nyugodjatok,
Remény,menj ég veled,
Tovább nyomomban ,ne járjatok.
Vártam bizakodtam eleget,
Csak játszottatok,
Ha minden elveszet, ne gyötörjetek.
Hagyatok feledni, s élni,
Majd egyszer bízva,
Talán új szerelmet kérni.
Lépnem kell,meghalok ha így marad,
De szívem titkon várni fog,
Hisz lelkemnek része vagy.
Mint hó alól lassan nő virág,
Élni próbálok majd,
Feledni s remélni új csodát.
De mindig tudni fogom,
Ki vagy és mit adtál nekem,
Csókod íze ajkamon ég,
Míg világ a világ!