Tükör Irodalmi és Művészeti Portál

Alkonyat, egy meghitt pillanat,
mikor pihenni térne már,
de látod? most él a nap
Izzik és elragad.

A fák fölött csodával ragyog,
Élteti még mi megmaradt,
Szerelmesek ez mire vártatok,
Védtelenek és boldogok.

A város zajong, bolydul még,
Lassan elnyel a szürkület,
Bezárja kapuját az ég,
Csönd és feledés.

Ím eljött az éj hercege,
Soha ne kétkedd szavát,
Kétséged fekete leplével teríti be,
Félve és remélve.

Engem sötét magányom felemészt,
Kerüld az árnyas zugokat,
ne járj egyedül ha félsz,
Titkok és üresség

Az éj hercege rád találhat.
Lépj elő,nézz rá és nevess,
Ne adj füleket hívó szavának,
Hit és akarat

Mikor újra jő a pirkadat,
Lásd Ő az ki veszít,
Már nem Úr ő csak szalad,
Elbújva és hódolva.

Virradat egy csodás pillanat,
Mikor újra ébred,
csillog és már él a Nap,
Szeresd hát aki vagy!