Tükör Irodalmi és Művészeti Portál

Egyedül vagyok, minden hallgatag,
Falon óra ketyeg,kint eső szakad,
Eső cseppek halk kopogása a párkányon,
Várok,de mire?azt már nem tudom.

Emlékekbe merülök, ilyenkor boldog lehetek,
Mit keresek e földön, ha a valóságba zökkenek?,
Csak múlnak percek,órák s napok,
Halad a világ, de én itt maradok.

Mit várok e világtól ugyan mit akarok?
Gondolatim szállhatnak csak,ők szabadok.
Felemel, mélybe taszít,megtör lassan mit érzek,
Hová lettél szép idill?csak ábránd csak képzet.

Csak sodródom a végtelen árral.
Az élettel, a nagy óceánnal.
Csak egy lélek vagyok semmi más.
Élek,remélek, de ott lebeg a halál.

Mi lehet a célom e földön? értelmem,okom?
Miért maradok? hogy hitem el nem hagyom.
De mégis szárnyalni volna jó,
Könnyeden, ahogy vízen ring a hajó.

Bár lehetnék valami más,csak ne ember,
Apró tiszavirág, aki gondtalan, félnie nem kell,
Hisz csak egyetlen napot él ugyan,
De akkor szabadon szárnyalva,boldogan.

Mily gondtalan élet volna és szép halál,
Pár óra egy apró csoda, pillanat csupán,
Mégis itt vagyok emberként bezárva,
Remény éltet,talán lesz társam e világban.