Tükör Irodalmi és Művészeti Portál

Kicsiny hajtás lapult a tarisznyámban
és a közösből pár marék anyaföld,
hurcoltam a lelkek sivatagában,
szemben homokviharral, zúgó árral.

Néha már azt sem tudtam merre jártam,
ültetni mentem, másra nem vágytam.
Nem bántam, ha tüskéje szúrta vállam,
ha porban háltam, mert nem bírt a lábam.

Kicserzett számból sosem tört fel jaj szó,
ha városba érve nem nyílt meg ajtó.
Láttam, ugyanoda visszataláltam,
ezredszer is futóhomokra hágtam.

Nem vártam, hogy más ültesse helyettem,
csak mentem, és közben észre sem vettem,
hátizsákomban virágom befakadt,
s így lett rózsabokor a dűnék alatt.

Adrienn
2009. augusztus 30., 02:22:48