Tükör Irodalmi és Művészeti Portál

Hallgatom az esőcseppeket.
Úgy koppannak le
a hetedik párkányán, mint
temetésen a komor léptek.
Egy csoporté fürgébb,
talán elkéstek...
Mások komótosan lépnek,
itt-ott szélen elfut egy gyerek.
Amott virágot visznek
egy sírra, léptük más,
nem akasztja zokogás.
Beúszik a sírásók moraja,
megcsúszik egy csizma...

Mint egy márciusi sírkert..
Pedig ez a külvárosi rész
Újpest, s e gyászzenét
suhogó autókerekek és
a tizennégyes villamos
kattogása töri meg.
Nincs más hang órák óta,
a szomszéd sem dalol,
talán ő is ázik valahol..

2009.03.05.