Tükör Irodalmi és Művészeti Portál

Felrémlik előttem egy vasútállomás,
ahol egy idős ember
kutyájával együtt a vonatra várt.
A magány két oldalról karolta,
talán szomszédja se volt,
csak ez a kölyök vizsla,
akit még nem gyötört meg a sors.

A bácsika leült egy padra,
s ebének a következő jó tanácsot adta.
- No, aztán ne kíváncsiskodjál! -
Látszott, hogy rendesen etette,
egész nap jó modorra nevelte,
de a kutya félreérthette a pedagógiát.
Egyfolytában barátkozott,
mindenkihez odafutott,
buzgalmával el is nyerte a szimpátiát.
Nem akart ő kéregetni,
csak a szatyrokba belelesni,
az emberek viszont félreértették a kutyát.
Gazdája a fejét csóválta,
kutyája a farkát,
az utazók meg mosolyogtak,
s a peronon végig, egy falatot ledobtak.
Senki sem figyelt az öregre,
pedig ő ismételte rendre
- A kíváncsiság egyszer bajt hoz a fejedre! -

2009. 02. 24.