Írhatnék verset mint gyermek,
vagy formálhatnám anyaként,
sepregethetnék a múltban,
mint házias, volt feleség.
Mesélhetnék nagyapámról,
s újra unoka lehetnék,
rímbe szedhetnék lányokat,
s barátnőimnek üzennék.
Lefesthetném kis falunkat,
fűzhetnék gyöngyöt reményből,
szerelmes sóhajt küldhetnék,
mélázó, buja szeszélyből.
Írhatnék, ha sírni vágynék,
vagy nevetni lenne kedvem,
de túl sok most a gondolat,
és oly nehéz lett a lelkem.