Tükör Irodalmi és Művészeti Portál

Egyre gyakrabban lepnek meg a képek,
ébredezni vágynak száműzött emlékek,
minden szép már, mint a hófödte sziklák,
távolból fehérlő, s megcsillanó szikrák.

Mosollyá váltak szememben a könnyek,
esti magányom is mindig egyre könnyebb,
nem kérlellek már, nem zúdul panaszom,
hisz szerelmed volt az igazi tavaszom.

Talán a fogyó Hold hozott ily’ közel,
vagy a távolodó ősz nyugalma ölel,
de lehet, csak most kezdtem megérteni,
nem tudlak, s nem is akarlak felejteni.