Tükör Irodalmi és Művészeti Portál

Félek a dörgéstől, mondta a fiatalasszony, miközben gyermekét magához szorítva az ablakhoz ment és gondosan bezárta.
A férj… nyugodtan és kissé kioktatóan mondta: ha már hallod, akkor nem lehet baj… és elkezdte magyarázni a hang és a fény terjedési sebessége közötti különbség lényegét,.. közben nyugodtan kihúzta a falból a világvevő csatlakozóját.
A nő megsimította gyermekét és halkan suttogta a fülébe; ne félj! itt vagyunk veled.
A gyermeknek esze ágában sem volt félni, olyan jóízűen aludt.
- Teltek- múltak az évek és ha zivatar borította fel, a békés vasárnapi délután rendjét, mindig ugyanaz a párbeszéd zajlott le a nő és a férfi között: „félek! ha hallod a dörgést, akkor nem lehet baj, mert már becsapott valahol. A hang később ér ide.”
- Persze, persze, gondolta az asszony. De eszedbe sem jut magadhoz szorítani, hogy érezzem azt, hogy biztonságban vagyok?.. mert itt vagy mellettem?...........
- Soha nem mondta ki ezeket a gondolatokat.
- Végül is eljutottak ketten az öregkor pereméhez, nem tovább, mert a férfi egyik napról a másikra fogyni kezdett.
- A szép környezetben lévő szanatórium, orvosa szelíden mondta az asszonynak; legyenek minél többet együtt!
- Hétköznapokon együtt üldögéltek a szép parkban, hétvégenként a férfi kapott kimenőt, hogy otthon lehessen.
- Az a május, rekkenő meleggel kezdődött.
- Péntek éjjel hatalmas zivatar tört a városra.
- A csontig soványodott férfi odament az ablakhoz,… becsukta, majd átölelte a feleségét és megkérdezte; nem félsz?
- Nem,- felelte elfúló hangon az asszony, -nem, mert itt vagy velem.
- A férfi gondosan betakargatta a feleségét és megcsókolta.
- Az asszony nyugodtan elnyújtózott, félálomban a fiatalságára gondolt, amikor még a férfi csókolta meg először mint most is,……. és végre kimondta azokat a szavakat amire egész életében vágyott. - Boldog volt. Isten tudja, mikor volt utoljára boldog?
Reggel, amikor már túl sokáig kevergette férje feje fölött a kávét és a férfi nem ébredt fel,… megérintette a takaró alól kikandikáló lábát…. Az asszony óvatosan betakargatta a kihűlt testet… és soha nem tapasztalt békével, nyugalommal, hívta az orvost……