Lelkem virágmezején jártál,
Titkos kertembe beengedtelek,
Cédrusok, pálmák és nyárfák
Függőágyában kényeztettelek.
Ritka madár rakja itt fészkét,
Énekét máshol nem is hallhatod,
Magasra raktam kerítését,
Nehogy meglephessék a tolvajok.
Valaki mégis megtalálta,
Letiporta minden virágomat,
Madaramat ketrecbe zárta,
És kivagdalta legszebb fáimat.
Állok, s bámulok a romokra,
Nézem mivé tette a bizalom,
Könnyem rápottyan egy sziromra,
S árnyékod suhan el a kőfalon.
Adrienn
2009. július 25