Tükör Irodalmi és Művészeti Portál

Jössz még, tudom, de én már nem akarlak,
lehúzott redőnyök mögé eltakarlak,
többé már nem mondom ki neved,
nem hallom meg bárki is emleget.

Csókom ne kívánd, értem ne égj lázban,
keserűség ízét feledted a számban,
játszadoztunk, hogy örök nyár van,
de ősz volt az, esti félhomályban.

Jössz még, tudom, de én már nem akarlak,
fehéren-feketén bezárult egy ablak,
érzem, szíved még fényre vágyik,
de régi szobámban csak a pók cikázik.

Porszemcsék alusszák édes álmukat,
szerelmem heve már nem tör köztük utat,
Ikarosz szárnyain emelkedtél,
végül Te is mindent összetörtél.