Tükör Irodalmi és Művészeti Portál

Őrjítő ritmusra dobbanó láb
omladozó kastély, táncoló fák.
Lángszínű lepled, lobogva repked,
csábítón hívogat hullámzó kebled.
Áttetsző fátylad lehull a hóra,
hófehér melleden izzik a rózsa
Körülötted keringő kísértő árnyak,
múltból felsejlő féktelen vágyak.
Szíved köré koszorút font jégből a magány,
Lábad előtt hever a búsképű vagány.
Mint szirtisas gubbaszt a kiszáradt földön,
nagy útra készül, élete börtön.
Fényes ollóját köszörüli a kegyetlen párka,
vége a játéknak, vár rám a bárka