Még érintetlen az ünnepi asztal,
még szádon bizsereg a: "malaszttal...."
ötvenet közülük az est a parton talál,
hol csillogó jeges csövekből oson a halál,
gyermekkort idéző gondos mozdulattal
várják sorsukat ötven levetett bakanccsal.
Az asztalon még érintetlen az ünnepi cipó,
eltorzult ajkadon, morzsolod: „csak”! ötven Zsidó.