Tükör Irodalmi és Művészeti Portál

Régi kedvesem hangját felidézem,
az alkonyat oly némán folyt körül,
szavai csobbanását most is érzem,
miként lüktető szívembe merül.

Orgona zúg fel üres templomomban,
billentyűin játszik mély sóhajom,
egy galamb reszket kint az ablakomban,
de bent hidegebb van, inkább hagyom.

Beszélj hozzám, hogy minden gyertya égjen,
nézd legalább ezt a szép madarat,
ha nem szeretsz is, engedd, hogy ő éljen,

s megcsendüljön ajkadtól minden harang.
Szólj hát végre, mentsd meg ezt az egyet,
ha több mondandód már nem is maradt.