Otthon a dombon már hajlik a fű,
a csalogány hűs lombágyon dalol,
estikék édes illatát hordja
tavaszi szellő, minden ablakon.
Éled az élet a kertek mélyén,
s nézem az éjben a csillagokat,
szüleim házára melyik világít,
melyikkel üzenjem csókjaimat.
Haza de mennék, haza de vágyom,
nyugtalan lelkem az égbe kiált,
ott a gyökerem, itt a virágom,
elég a tréfából huncut világ!
2009. 05. 10.