Tükör Irodalmi és Művészeti Portál

Elárvult napjaim szürke pora
kora reggel mosolyt fakasztana
ha nem volnék oly álmos látni
hogy hullik a feledés végtelen kútjába
minden, szerencsétlen eltévelyedésem.

Pedig mily fontos volt „akkor”
mindenegyik apró csillogó szeme
s, hogy csikorgott fogam alatt
a tehetetlenség keserű dühe

Az idő bólogató kereke bekattan
s meg nem áll csak gondolatnyit
Tik meg Tak űzi szakadatlan
a mutatókat, forgató kallantyúit

S bár nincs még oly mérték kívüle
mi egyforma lenne ennyire
a nap a perc s az óra
Mégis ha Őt várod, úgy tűnik
hogy csigalassúsággal kattan
s a Vele megélt csodák alatt
féktelen őrültként rohan

S ha eltűnődsz életed folyásán
idézve elmúltat, - derengő jövőt
mily soknak látszik, mit megéltél
s mily kevésnek mi hátravan.