Tükör Irodalmi és Művészeti Portál

Szavam szakadt, hogy mondanám,
és megbénult nyelvem nem forog,
hangszálaimnak zengő baritonján,
csak halk dadogás ácsorog.

Pedig volna annyi minden,
mit látásod agyamban megfogan,
s néma imában hullik szépen,
hasonlatok tolongnak hangtalan.

Indul a toll a szűz papíron,
s sorjáznak szépen a betűk,
lelkendezve, s így lett életük.

Mint néma, bízom sorsom rájuk.
Követül küldöm őket eléd,
beszéljék, el mit szóval nem tud,
egy szegény szerelmes legény.

Lesz benne varázs, meg tündér,
meg álom, csillognak majd
a szép hasonlatok, szemedbe
könnyet könnyen lopnak,

s te hiszed majd, mert hinni akarod.
Rólad szól itt minden strófa,
a betűk játéka tükröt tart eléd,
szemed egy tó tükrében csillog,
s illatoddal virágzik a rét.