Tükör Irodalmi és Művészeti Portál

Véresre dörzsölte hiányod a lelkem,
bilincsemért, ó mennyit küzdöttem veled,
talán azt akartad mindörökké fájjon,
kínok közt szenvedjek, ha elveszítelek.

Bűnhődtem eleget, ne büntesd már tovább,
esztelen óhajom szédült kapzsiságát,
a mindent vagy semmit én már nem akarom,
elég lesz ha érzem szíved forróságát.

Évszakok kajánul néztek végig rajtam,
remegve kutattam melyikben jössz felém,
de eltűntél mint nyom a homokviharban,
és csak porral fújta tele szemem a szél.

Itass meg ajkadból, végre adj egy kortyot,
ostobaságomért ne vond meg kegyelmed,
te sem hihetted, hogy útjaink szétválnak,
s eltudod dobni majd végleg e szerelemet.