Tükör Irodalmi és Művészeti Portál

Ne légy tulajdona senkinek
Szerelmével azt senki
nem veheti meg
Eskünek a holtomiglan
Jól hangzik,
de tarthatatlan
A most lángoló érzelem
Minden ígéretre képes
csak, hogy elérjen.
De kéri azonnal :
Csak Engem szeress!
S Rád gyűlölettel néz,
ha megállsz egy szóra,
egy hangulatra
Kívüle bárkivel.
Hát hol van akkor
az önzetlen szerelem.

Ne légy tulajdona senkinek!
A féltékeny embert,
magad mellett ne tűrd meg!
Mert hízeleg lelkednek ugyan
a féltés maga,
de nem Érted szól ez a hamis
szimfónia!
Ő csak birtokolni akarja lelked,
és tested,
Bizalmatlansága önmagából ered,
és nem nézi Te boldog vagy-e
csak azt ‘ Ő és egyedül Ő
mindent megkap-e.

S cserébe mit ad neked ?
Hát könnyen rád süti a
hűtlenségi bélyeget,
ha kritikád az Ő
büszkeségét sérti meg.

Elvakult értelme fel sem fogja
Önmagából fakad a hűség,
Az igaz szerelemnek nincs másban
keresnivalója,
Ha másban van jobb, szebb, kedvesebb,
s a próbát a szerelem nem állja meg,
a hűtlenség oka pont Ő saját maga.
Mert nem tudta lényével megtartani
amit a sors szeszélye ajándékba,
feltételesen adott.

Amíg övé volt nem azt vigyázta
mi a másik szíve vágya,
mit látott benne szépet amiért
milliók közül pont Őt választotta
Nem maradt olyan, mint párja álomképe
Az idő a szépet lassan kiölte
maradt csak a féltés maga,
hogy nincs már tovább kit becsapnia.