ArtPoéta Irodalmi és Művészet Portál

Sistereg a parázs, dolgozik a kovács,
hajlítja a vasat, ideje sem marad.
Törli a homlokát, tőle várnak csodát,
üllőjén kopácsol, szerencsét kovácsol.

Tanoncát hívatja, parancsát íratja,
üljön fel a bakra, jobb lovait hajtsa.
Vigye a szerencsét, hiába ne lessék,
igazságos legyen, mindenhová tegyen.

Ám ez a mihaszna, hóbortos inaska,
fütyül a szavára, s egy helyre dobálja.
Néha ad szegénynek, felborul a mérleg,
hiába a fohász, továbbra sem csodás.

Vádolják a mestert, adni miért restellt,
siratják sorsukat, nem látnak kiutat.
Várják a szekeret, inas meg tekereg,
gazdagokhoz pártol, hajnalokig táncol.

Nem érti a világ, ki vét nagyobb hibát,
annak jut szerencse, ki inas kegyeltje?
Egyszerű a mottó, nem téves a lottó,
kovácsold magadnak, ha neked nem adnak.