ArtPoéta Irodalmi és Művészet Portál

Fülledt nyári éjszaka hevíti testem
Tóparton sétálva vágyik szívem egyre
Csendes tájon fürkésző szemek
Megkopott emléket ragad képzelet
Foszlányként jöttek
S tisztábbá sejlenek

Rejtőzni kénytelen mély homályban
Vélt s való érzelem
Tartottak fogságban
Utazás várt rám jelenből múltba
Titkolt ábrándok, válhatnak valóra

Távolról érintő hiú remény
Szálló években élvezni életet
Barátok legyünk-e
Tudva több nem lehet
Közel lenni hozzá s mégis oly távol
Csókjával tüzeljen
Ragadna el Ámor

Mikor s hol, hirtelen megesett
Mit se számít már
Vonzalom támadt, mint szeretet elveszett
Reá nézek s vadul lüktetek

Érzed boldog sejtve nem veled
Érintése álom
Mi folyvást szüntelen
Eltitkolt szavak rejtik mit ő jelent
Mellette lennél, megvetve életet
Utad tán nehéz
Vele időtlen szenveded

Megvalljam-e neki félve végzetet
Mosolygó énjével beérni képtelen
Dupla vagy semmi
Tétként életem

Fantázia játéka hol örömmel vár
Szavakat ajkamnak fecsérelni kár
Mi lett volna ha
S szól a lélek
Jobb így neked, mert ilyen az élet
Könnyező szemekkel
Találnék rád végre

Végtelen időben választ keresve
Halk hang mi hoz
Vissza jelenbe
Szint vallani késztet
S kétségektől gyötörten
Önmagam elhagyva kísért félelem

Boldogan élek vagy érte epedek
Kölcsönös-e érzés, biztost se vélhetem
Levelet hagyok, remélve eljöhet

Hátrálni képtelen csak ő számít
Egy választ kaphatok
Szívem erre áhít
Újbóli kérdés régi dilemma
Szólni se hagyott
Nézett rám ragyogva
Teljesül tán, mit régóta vártam
Csillagok fényében, csókként jövő válasz.