ArtPoéta Irodalmi és Művészet Portál

Hajdan élt egy lény
Homály fedve kilétét
Kíváncsi lett s felfedezte
Univerzum e szegletét

Beolvadva planétánkra
Naivan ő gondolta
Felcserélve mibenlétét
Jó lesz itt a dolga

Embertestbe kényszeredve
Megvált régi lététől
Szabadulni kelletlen
Félhet halál terhétől

Kevés ezen emberöltő
Neki évszázad volt pillanat
Több időt, ha köztünk eltölt
Elme épen nem marad

Világoknak vándorából
Kontinensek kalandora,
S rajtuk fura ajkú népek
Híján van az emberiség
Minden jó erénynek

Miért állítasz ilyet
Ki oly sokat látva már,
Tán csalódtál fajtámban
Váltig bíztál benne
Esély sincs romlásra

Mily nagy lett a tévedés
Áldozatod feles
Tehetnél értük bármit
Ők úgyis csak emberek

Kik cselekedni akarnak
Szétszórtan e világban,
Oly méltatlan kevesek
Magukért és társakért
Erőn felül tehetnek

Telnek-múlnak földi évek
S velük halványul esélye
Mikor fog már letűnni
E torz korszak emléke

Haladunk-e valamerre
Közelebb lévén kezdet
Álomba ringat illúzió
Változás szelét se érzed

Pazarlás, mit csinálsz
Erőd kárba vész
Látod ostoba harcuk
S te ezekért élsz

Kezdeti szórakozás
Számára vált csalóka
Ideje ezt abbahagyni
Menj hát más világra

Emlékeid nyomát
Mint alkalom töröld el
Elveszett bolygónkat
Örökre feledd el.