ArtPoéta Irodalmi és Művészet Portál

elég hosszú, de remélem tanulságos:)

Kellemes őszi éjszaka
sötétbe borult, kisvárosi utcák
önmagukban merülten
fel-feltűnő alakok.

Lassan éjfélt üt, messziről hallod
romos templom óra
halványuló fényben, úszik sok ház
térnek bennük nyugovóra.

Út menti fák, vihartól tépve
levelük sűrűn röpteti szél,
s táncot járnak levegőben
baljós jelek mutatkoznak
kezdjek e hát, hinni ómenekben?

Mintha megváltozna valami
elsuhanó unott esték,
zavart keltő rendjébe
megszokott ritmus kizökken
éket ver éj csendjébe.

Arctalan szereplőink, mint kámfor
úgy illannak el menten,
szürkeségük nyomát hagyva
lányra szegeződik figyelem
ki főszerepet, kapott e darabra.

Megfigyelni sincs időnk
nyomában lévén, rég üldözője
megkaparintja s nem ereszti
hajtja őt e bizarr eszme.

Hiába próbálsz elszökni
hisz tudván, nincs menekvés,
gyorsítva vak léptei
így érhet tán véget minden
sorsod rútul bevégezi.

Hevesen korbácsolja, szél az étert
szétborzolva gyönyörű haját
egy pillanatra megláthatod, futás közben
felvillantva komor arcát.

Szunnyadó épületek tömkelege
s árnyak közt, alattomos oson,
nem nyughat, míg el nem ejti
speciális zsákmányt kíván
bármi áron meg is szerzi.

Mily könnyedén csábítja el
lám bárki lehetne áldozat,
miért különleges, lévén mint többi alantas
oly sok élőt ragadt el már
neki így lesz elég izgalmas.

Minden porcikájában remeg
hajnal fénye, távoli jövőben jelen,
s vele együtt, most körbefon sötétség
hova fogsz így jutni
ha nincs számodra segítség.

Érthetetlen vonzalmát érezve
ellenállni hasztalan vágyainak
kívánja mi e lányból rá hat
megvadulva képtelen leállni
féktelen szomj, mit általa olthat.

Rohanj csak szépségem
meglelnek, bármerre is futsz
érzi benned, mit félszegen kíván
s elkapva téged, holtsávra kerülhetsz.

Szűk sikátorok közé kergetvén
kétségektől rabul ejtve,
íme teljessé vált a csapda
ereiben, látványtól fagy vér
rideg szemei, bénítólag hatva.

Oh kezeinek fagyos érintésétől
mibe törékeny lénye beleremeg,
sikolyra nyitná érzéki ajkait
nyakába mélyedt fogaktól, várja
tán megszüntetik kínjait.

Lassan csukodnak le, igéző szemei
véget érhet, számára gyötrődés,
e vámpír még karjaiban tartja
erőt vesztett omló testét
míg eszét veszti megragadja.

De álljunk meg egy pillanatra
így nem végződhet e történet
itt jön csak a befejezés
tragikussá tegyem néked?

Eltelt ugyan néhány perc
s ez nem fantázia játéka,
mindez vele megtörtént
vélt illúziót, rideg valóság váltotta.

Miért vagyok életben
s mi lett igaz szerelmemmel,
hangzott el a kérdés
halott kedves emléke alig
nevén kívül, ragadta el feledés.

Várt rejtélyről, lehullott lepel
elszívja ő, mélyen őrzött bánatod
csupán ez, ittlétük célja
míg szomorúság lesz e földön
úgy eljön egyszer, halandók alkonya.