Tükör Irodalmi és Művészeti Portál

Csendes est, kihalt város,
lámpák, fakó fénye,
halkan lép, néha jön,
ember, sötét énje.

Arcon kéj, testen rongy,
díszes, lázba égve,
volt-e tán, lesz-e még,
öröm, terén része.

Ünnepi kedv, párba szép,
sodor felé, érzelem,
tűzre lobban, vele lenni,
szűnni akar, értelem.

Tévedt sors, tűnő alak,
kínnal, teli magány,
társra vágyók, cél nélkül,
választ, kérő talány.

Lassan hulló, apró pelyhek,
varázst ad, éjszakára,
léptem gyorsul, hamar érek,
boldogság útjára?

Zavart lélek, múltba jár,
sok, furcsa emlék,
jelenbe ér, szabadulna,
nász, lenne menedék?

Fekete rózsát, tartva kézbe,
gyűrű, kabát rejtekébe,
világ kincsét, jelenthetne,
méltó volnék, szerelmére?

Szívet őrlő, kétség gyötör,
élhetnék, csak érte,
ismert hangon, torz sikoly,
káprázatot törte.

Rideg látvány, tárul elém,
érdemelt-e szenvedést,
féltve napot, utoléri,
miattunk, e büntetés.

Szilánk tenger, fények árja,
táncot járó, csillogás,
vad szépségnek, messzi párja,
közös lét is, ámítás?

Kétségbe ejt, várt rám,
mint villám, hasít fájdalom,
roskadó test, nem ereszti,
kínt, érte vállalom.

Karjaim közt, ölelni folyton,
hagyhatnám-e elmenni,
fájdalma van, nem sejtve
kívánom, még szeretni.

Szemeibe nézek, feledve rég,
sírni, mint lehet,
miért most, miért így,
könnyem, csak ered.

Arcot érő, lágy érintés,
elhagysz, még ne,
pillanatnyi, lassú percek,
őrjítő emléke.

Még utoljára, érezni,
bár, maradnál nekem,
fény a sötétbe,
te voltál, mindenem.
.
S végül keze,
lassan, hull alá,
kihunyt élet lángja,
alkalomhoz illő,
szál, fekete rózsa.