ArtPoéta Irodalmi és Művészet Portál

Jobbra Trogír fényeit fürdeti a tenger,
tükör vizén part felé tart egy fehér hajó,
kövér pálmák összesúgnak az esti széllel,
enyhe fuvallat sétára hív, belém karol.

A hegyre szűk utcák kapaszkodnak cikázva,
kis kertekből bólogatnak a leanderek,
színpompás virágaik buja sokasága,
majd hajnaltól fest a sziklákra csendéletet.

Dús levelek közül duzzadt citromok néznek,
olivabogyó, füge, meggy és kajszibarack…
az Adriánál találtam egy cseppnyi édent,
hol nyugalom nyújtózik a holdvilág alatt.

A tücskök szerenádja épp olyan, mint otthon,
a Göncölszekéren sincs több csillag odafenn,
most vacsorára rántott tintahalat ettem,
egy magyar étteremben a magyar idegen.

Békés a félsziget és fogva tart az éjjel,
talán most akar mindent elmesélni nekem,
talán csak nem akarok egyedül aludni,
hvala Okru Gronji, de párás lett a szemem.