Hogy mi az igazság? Egyáltalán megtapasztalhatjuk-e? Hmmm… Amennyiben alaposabban szemügyre vesszük az ember általános éber állapotban produkált érzékelési szintjét, megfigyelhetünk egyfajta ilyenkor fellépő igazságérzetet is, vagyis, hogy az ember általában tudatában van egyfajta igazságnak. Hogy miféle igazság ez? Univerzális, Isteni? Hétköznapi és emberi?
Ennek megítélése attól függ, hogy ki miben hisz. Mindez azonban az igazság természetén nem változtat, az minőségileg minden esetben ugyanazt jelenti az egyén számára, egyfajta meggyőződést.
Ez egy olyan fajta igazság, amiről az ember érzi, érzékeli, hogy túlmutat rajta s egyfajta erkölcsi lelkiismeret jelleggel bír.
Vannak olyan kérdések az életben, melyekre az ember esendősége és tökéletlensége következtében nem képes egymaga válaszolni. Mégis kísérletet tesz rá.
Vagy racionalizál, vagyis saját meggyőződései alapján egyszerűen kategóriákba sorolja a dolgokat, és mereven őrzi megítélései határait. Más lehetőség, hogy vallási vagy spirituális berkekben keres válaszokat.
Bármerre is induljunk el, az igazságkeresés mindenképpen felveti a lehetőséget, hogy az igazság, vagy a pusztán emberi értelemben vett igazság, bár nem az ember átlag gondolkodási képességének szférájában található, de nem is egy olyan idealizált Isteni birodalomban keresendő, mely valahol a távolban, szinte elérhetetlen magaslatokból tekint le ránk, és ahová csak a kiválasztottak hivatottak belépni. Az Igazság itt és most van!
A minket körülvevő világban megfigyelhető egy bizonyosfajta törvényszerűség nyilvánvaló jelenléte, amely alakít bennünket és melyet mi is képesek vagyunk alakítani. Ám ennek alakítására nem a modern civilizáció ideálképe által alkotott „univerzális emberi lény”, a felsőbbrendű faj képes, hanem a spiritualitását kibontakoztató, transzcendens tudattal rendelkező ember.