Tükör Irodalmi és Művészeti Portál

Üldögélek, mint vadász, puska nélkül,
és figyelem az élet rezdüléseit,
vajon mi jön felém a mai nappal,
miféle gond lesz az, amely most leterít.

Bizalmam töretlen a holnap iránt,
bár kazalnyi tegnapom lassan lángra gyúl,
hogy kiűzzön, mint rigót a fészkéből,
mikor a nádasban körötte pernye hull.

Papírra vetem kettős könyvelésem,
mi volt mit adtam, és mindezért mit kapok,
egyikben vezetem amikor kellettem,
másikban, amikor mindenki elhagyott.

Így ülök itt, a vadász, puska nélkül,
és érzem, hogy valami újra jön felém,
nem akarom, hogy tegnapom emésszen,
de nincs más, hát maradjon társam a remény.

2011. 11. 22.