Téli szél az éjsötétben,
éhes kéjjel körbe járt,
mérges hévvel fákat tépett,
sírt a kéreg, tört az ág.
Zúgott, bőgött őrült módon,
éles késsel ölt, kaszált,
háztetőket kérges kézzel,
rázta, zúzta nem lazsált.
Mélyre szállt, majd égbe kúszott,
szédült vágya frigybe zárt,
árva álmok félre bújtak,
rémült sóhaj fagyta át.
Fények távol táncot jártak,
kóbor ének lopva szállt,
félve nézett rá a bálra,
őrszemként a holdsugár.
2011. 12. 09.