Mi van ott fent az egekben?
Egy ország halottak birodalma,
vagy csak eső és hó, más semmi.
Ennyi? Mennyi könny megy
pocsékba a semmiért a halott lelkekért?
Mit érne egy fájdalmas ordítás az erdőben,
nem tudom már, messze vannak a fák.
Néha farkasokkal üvöltenénk,
talán megértenék, vagy húsomba tépnének.
Mi van a hajnali vörös ég alatt?
Halottaim figyelnek, talán könnyük az eső,
Felkelő nap fényében mosolyognak ők,
álom ez csupán, vagy hiú ábránd,
levelet írok nektek ,majd elégetem,
repüljön hozzátok a szelekkel,
éjszaka ágyba bújok elcsitulva.
Vagytok én is vagyok.
Velem lesztek, ha eljön az én napom?
Ábránd és álom, hol a realitás?
Szemekben vagy egekben,
nem tudom , nem tudom már.