Tükör Irodalmi és Művészeti Portál

Könnyeim hullatom egy másik világért
Kimondhatatlan a lelkem,
Mint vizesen úszó felhők
Lefolyt napfény.

Szívom a szívem,
Mint fájdalmas daltengert
Hiszek abban amit hihetetlennek tartok.
Sokasodó gondolatok és vérző pillanatok.

Sosem találom meg magam
Bezárt magányban szabadon engedve.
Bírálhatatlan szemét és eladott érzelmek.
Becsukom szemem és vágyom a világ végére,
Mint szennyes porszemet úgy fúj el a szél,
Papírra vetem ami leírhatatlan,
Könnyekben sírom el, mi kimondhatatlan.
Élni, és meghalni,
Reménytelen körben, újra és újra.
Hol vagyok, már a sohák mocskos sokasága.
Élni, és meghalni.
Vágyakként, egyedül újjászületni.