1.
Asszonyom mit csinál a lánya a folyosón?--Olvas .-jött a válasz az iskolaalkalmassági orvosi vizsgálatra várakozó kicsi lányka Mamájától.
Az orvos asszony összecsapta kezét .-No de akkor mit vizsgáljak én rajta ha Ő 6 évesen és olvas a falon található képekről.Ezzel el is dőlt a sorsom-pecsét és mehettem egy évvel korábban iskolába ,mint az egyébként tervezhető lett volna az akkori törvények szerint.A vonaton hazafelé még egy deli fiatalember kicsodálkozhatta magát ,hogy rejtvényt fejtek s nem csak képeket nézegetek a pajtás újságban-én az óvodáskorú kislány.
Így esett,hogy másodikos koromban mesedélutánt tartottam szülőfalum dimbes-dombos partjain s mindig várták már ezt a programot a felettem járó gyerekek is .
A cserfes kislány mégsem volt ám mindenkinek kedves.
A régimódi igazgatónő nem állhatta a szegény gyerekek kiemelkedő tehetségét ,értékeit felismerni.
Szép kiejtési versenyre kénytelen kelletlen elküldött, de akinek Nálamnál gyalázatosabb évvigit adott, az már ott is maradt ismétlőbe.
Volt egy bátyám is, akinek szintén ez a sors jutott, nevezetesen az igazgatónő miatt.
Volt neki felfogása, ami még a falu részéről, végre megérkező elfogadás után sem enyhült.
Elvált gyereknek még egy körbenáll egy kis lányka játékban is kizárás jutott,ma már számomra is hihetetlen ez a hozzá állás.
Az eleven fájdalom mégis belém vág amikor kígyócskaként kitekeredett testtel vártam, majd csak megtörik az ellenségesség és én leszek a ki a legszebb szobor versenyjáték kiválasztottja.
Jó sokat vártam rá.
Felső osztályba elkerültünk a szívemnek máig, elpityeredésig kedves faluból, a közeli nagyobb faluba .
Fordult a világ kérem.Amikor egészeket rontanak gyerekek a sok bejött új, és nehéz tantárgy miatt-azok a bizonyos"elvált gyerekek"hirtelen a figyelem középpontjába kerültek
.Egy -két tantárgyat kivéve kitünő eredményeinkért küldtek drága pénzen jutalomüdülésre,bátyámat Parádra,engem Röjtökmuzsajra.Mondjak valamit?
A kivetettséggel jól megbírkóztam,a falubelieknek legalábbis önszántamból mentséget kerestem ,nem hogy megharagudtam volna rájuk .
Amikor az olvasni 6 évesen már tudó kis lányka a bordó pici bundácskájában útnak indult tudását segítségre használva, oltási értesítéseket kihordani ,azért e falu lakossága ment, és kereste a nagy hóban.szívük melegét is adták aggodalmukkal amikor baj volt.
Szegénykék beléjük nevelt vakfegyelemmel beletörődéssel élték zaklatott Életüket -mondván .Az Apa vágjon fát akár az Anya hátán -no de elválni??
Így eshetett csak ,hogy főben járó bűnösként bélyegezték meg, még testvérei is Anyánkat, aki pedig csak megélte ,hogy a férje eltűnt a semmibe ,csak válni jött elő.