Tükör Irodalmi és Művészeti Portál

3/

Az Ég kegyes volt de a sors kemény .a család megkóstolta, a nélkülözés szintjét is már súroló ,embert, gyermeket próbáló éveket.
Kóstolta?
Ez lett tápláléka.Megbékéltek sorsukkal és dolgoztak szorgalmasan.A nagymama mindent elsöprő tekintélye meghatározta a gyerekek természetét is .
Anyjukat nagyon szerették de a nagyit imádták.Lesték várták utasításait , kéréseit.
Sőt kitalálták gondolatait is, versengtek ki talál ki Őt megörvendezető, jó cselekedetet.
Varázslatos volt, ahogyan a legmunkásabb feladatokra is rá tudta bírni a családot .
Humora volt, szive volt, esze volt .
Mindenki felnézett rá .a faluban sem mert volna senki tiszteletlenül beszélni vele, még háta mögött áskálódva sem.
Mi volt a titka?
Elmesélem.
Kutyánkat elütötte az autó.Nagyobb értéke volt akkoriban még, embernek, állatnak, de állatorvos szóba sem jöhetett.A fájdalmában csendesen nyüszítő eb szépen türte ahogy a gazdi kijár sebeit mosogatni, kötözni az akkoriban használt Hyperolos vízzel.
Úgy tűnt, az eb boldogabb vizekre evez-sirattuk, mert Nagyanyánktól megtanultunk sírni is .
Megtanultuk elengedni a kedves dolgokat,de csak mélyen átélve, értékelve .
Győzött a természet törvénye!
A kutya túlélte, s szépen feljavult-muszaly volt neki.
Tanulság Nagyi mindenható- talán:-)Szíve választott iránya volt ,hogy mindenkin segíteni kell.a \"Jószág nem veszhet el fejezet is erre példa.
Elütötte az autó a libánkat .Na bumm.Talán én hibám volt.
Míg kicsik voltak a libuskák kosárban vittem őket fel a partra legelni ,jó fiss csudaszép zöld gyepet.Aztán már terelgetni kellett őket lefelé egy szerpentinszerű úton.Igenám ,csak hát ahogy a libusaim szárnya erősödött, sürgős vágyuk lett kipróbálni mi is az a repülés.
El tudják képzelni ,ahogy bámulom rémülten a egymástól fellelkesedő ,levegőbe emelkedő tolltömeget??????? Kitalálták?
BINGÓ..
Az egyik vezér ludam egyenesen egy autó kereke alatt landolt.Életét veszítette-vagy mégsem?
Felöleltem a vérző, és fejét libanyaknyi hosszan lelógató ,szívemhez oly közelálló, állatot és hazavittem
Mindennek nyoma ruhámon ,arcomon, színében virított messziről.No és akkor mitől is varázslatos volt az én nagyim?
Elémjött ,egy szemrehányó szó nélkül elvette a félhalottat,határozott terve volt már mit tesz.
Bátyámmal azonnal házi zsírt hozatott,velem zsákvaró tűt és hiszik nem hiszik---gyors öltésekkel felvarrta az állat nyakbőrét -fűztem a cérnát ujra és ujra serényen.
A műtét végeztével jó vastagon, gyors mozdulatokkal bekente jó házizsírral a sebet.
A liba is kénytelen volt és meggyógyult--életmentés után ujra csak keménytempójú munka volt s nem ám pátyolgatás.
El is feledkeztünk a liba bajáról, gúnárkodhatott kedvére az hátsó udvarban .
Egyszer azomban előre merészkedett és megcsípett a hasamnál .
Szerencsétlen jószág ha tudta volna ,hogy a sérvműtétet anyit halógató kislány nagymamája ettől kölykéért ölő tigris lesz....
NEM TUDTA.Finom is a libapecsenye,nagyon finom.
Mivel én a nyakát szeretem legjobban még ma felnőtten is, természetesen én kaptam ezt a becses részt.
Azonnal felfedeztem a libanyakban az akkori műtét nyomokat, cérnákat-hisz varrat szedésre már nem kapott figyelmet a lúd.
Tanulság !
Fontos vagyok!
Nagymamám már akkor ezt palántálta, sokat szomorkodó ,sírós unokájába.
Nagyon fontos vagyok .
Máig táplálkozom megbecsülő szeretéből ,mindent megtett volna értünk. A liba életét megmentette, de amikor az bántotta szemefénye ,féltett unokáját-azonnal kioltotta életét.Nos így van az mikor az ember elsírja magát cikk írás közben
Főként ha mindig is bőgőmasina volt.....

www.abbcenter.com/13344