Tükör Irodalmi és Művészeti Portál

A Nap nem csillantott rajta brilleket,
Ásót, kapát fogott, meg egy gyereket.
Vagy a tűbe fűzött hímző fonalat,
És virágok nyíltak percek alatt.

Anyám kezére ráborult az alkony,
Rég hajolt fölém, hogy betakarjon.
Meggörbültek a vékony, fürge ujjak,
Sietek haza, hogy értük nyúljak.

2009. 06. 27.