Tükör Irodalmi és Művészeti Portál

Nem tudom, miért fáj, néha sajog,
Ha magyar szavak között idegent is hallok?
Nem értem, szívem miért szenved,
Ha külföldön magyar szív lüktet?

Nem értem, miért kanyarognak jobbról balra a sorok,
A „szép” latin betűk helyett miért rovok, csak rovok…?
A Szent Turul szava mindenkihez miért nem ér el?
Miért nem táplál minket hős Árpádnak vére?

De én hiszek még a jövőben,
A jövőnek új erejében!
Hiszem, hogy jönni fog egy új erő,
Egy, a gyökereket mélységesen tisztelő!

Kiben rendítetlenül zeng a haza hangja,
Őseink lelkének e szent lenyomata!
Kinek szíve büszkén éltet Téged, Szent Őshazánk,
Ki nem szégyelli, hogy Attilától származánk!

Ki nem köp szembe üres álbeszédekkel,
Csak csendben tisztel és véd a vésszel szemben.
Ki nem hullatja hűtlen álkönnyeit érted,
Csak igaz vérét adja Néked, ha kéred!

Orosháza, Ígéret havának első napján, 2008