Tükör Irodalmi és Művészeti Portál

Volt egyszer egy vágyálmom:
az igaz szerelmet, én majd megtalálom!
Kerestem is ébren, kerestem is éjjel,
el soha nem lankadó, hősi szenvedéllyel.
Hazugvilág táján nappal megtaláltam,
álmaimban pedig mindig másra vágytam.
Néha boldog voltam, máskor nagyon árva,
s zaklatott, bús szívem végóráját várta.
Képzeletem gyakran el is költözött,
messze vidékre, melyet könny nem öntözött.

Ott puha, zöld mezőn a lankák között,
mosolygó, öreg fűz büszkén őrködött
fehér margaréták szellőtánca fölött.
Pirosló pipacsok rajzoltak szőnyeget,
s a szerelemtündér felettük lépkedett.
Aranypillangók ezerszám rajzottak,
szárnyaikon pedig férfiszívet hordtak.
Balra magaslott a Szeretlek szikla,
melynek visszhangja a mennyországot nyitja.
Körötte folydogált a hűség patakja,
s szivárvány alagút vezetett alatta.
Itt örök tavasz karolt a perzselő nyárba,
és sohasem ért véget senki boldogsága.

2009. 02.22.