Tükör Irodalmi és Művészeti Portál

Bizonytalanság, háború van lelkemben,
Mert csalódtam nagyon sok emberben!
Én hittem nekik, bíztam bennük nyolc évig
most olyat kellett megtudnom, amit nem feledek a sírig.

Egy beszélgetés a csónakban csupán,
S most egy világ omlott össze bennem talán
Hát ennyire hátrány, ha valaki nem diplomás sarja?
Hát ennyire nagy egy papír hatalma?

Azt hittem, ilyen csak a nagyvilágban van,
de itt, nem gondoltam volna álmomban!
S engem már rég nem a díj érdekel,
hanem az a sok ember, akikben csalódnom kell!

Akiknek szinte mindent elhittem,
akiket példaképemnek tekintettem
Kétszínü vagy Eötvös, megbántottál,
nem is olyan nehéz a búcsú már!

Az irántad érzett szeretet, tisztelet ihletett előző versemre,
Elhangzott a ballagáson is, csak hogy magamat égessem
Mert most, hogy megismertem a másik oldalad,
ellentétes érzékeket tudok csak írni rólad!

De nem baj, felnövök,
s mint tanult ember visszajövök!
S tudd meg: Az én gyermekeim nem lesznek hátrányban, ebben az álnok, kétszínü világban!!!