Tükör Irodalmi és Művészeti Portál

Hiányod léte megfeszül agyamban,
s fejemre hull a néma vád.
Már nem vagy velem csak gondolatban
kínlódva tépi hát Önmagát.
Mert nemrég még itt voltál velem
sok hosszú napon át.
Örültem s örültél nekem, s boldogan tapadt
ajkamra szád.
De a könyörtelen sors messze küldött
más utat mutatva!
Itt állok most egyedül
a múltban kutatva.
Mer nélküled már csak annyit ér a holnap
hogy kimondani sem tudom!
Mert szeretlek most is! IRGALOM