Tükör Irodalmi és Művészeti Portál

Ma éjjel az ég is siratni öltözött,
Ragyogó palástját felém nem mutatja,
Szívem zegzugába a bánat költözött,
S szemem elmerengve a múltat kutatja.

A reggel talán majd napsugárral költ fel,
És szívedben fogan meg minden sóhajom,
Mely csókjaidért buja vágyakkal tölt el,
És lelkedbe fészkel majd csöppnyi óhajom.

Talán egy hét még mi boldogságom ára
Vagy örök magányom már elrendeltetett,
Talán jobb lenne most megtagadnom mára,
A kitartóan hulló pőre könnyeket.

Rideg ma az éjjel a Hold se kacsint rám,
Csillagos palástját ide nem takarta,
Nem dalolt ma hozzám szerelmes pacsirtám,
Talán mert szívemet sohasem akarta.

2009. július 05.