Tükör Irodalmi és Művészeti Portál

Ne kérdezd tőlem, hogy mi van velem,
Hisz tudod, hogy fájsz nekem!
Szivemben tombol az a valami....
Ne kérdezd, hisz úgysem tudom elmondani!

Ne kérdezd azt sem, hogy kit szeretek,
Hisz könnyem hull, miközben nevetek!
Tébolyult vagyok? Ez borzalom!
Ne kérdezd, hisz magam sem tudom!

Ne kérdezd tőlem, hogy merre visz utam,
Hisz valami agyamon néha átsuhan.
Felvillan néha egy arcban egy pillantásban..
Ne kérdezd, hogy hiszek e a mában!

Ne kérdezd, hogy helyedbe ki lép!
Hisz nem tudlak feledni semmiképp.
Előttem lebeg kedves arcod,
Ne kérdezd, hogy miért adtam fel a harcot!

Ne kérdezd, hogy szeret e más!
Hisz fáj nekem ez a megalkuvás.
Hiába vöröslik sírástól szemem?
Ne kérdezz, ne gyötörj kedvesem!

Ne kérdezz semmit, menj, hagyj egyedül!
Nem értek semmit, a hangod a zajban úgyis elvegyül!
Menj! Ne nézz rám ilyen ártatlan szemekkel!
Ne kérdezz semmit! Menj fölemelt tekintettel!

Ne kérdezz! Ne kérdezz!
Ne sírj és ne emlékezz!
Feledj el, kacagj, nevess!
Csak ne kérdezz semmit....... és ne szeress!