Tükör Irodalmi és Művészeti Portál

Az életem mintha egy pajta lenne,
ahová néha benéznek idegenek,
én szállást adok nekik mosolyogva,
s kiviszem az utolsó kenyeremet.

Az életem mintha egy deszka lenne,
sok apró üreggel, tele repedéssel,
az Ács Fia jön, hogy újragyalulja,
porát lefújja, szálljon feledéssel.

Az életem mintha darab vas lenne,
rozsdásodó csavar sínek közé esve,
a többiek csak átmentek felette,
de ma már vakvágány, fűvel belepve.

Az életem ugyan kit érdekelne,
kinek is mondanám mi éget legbelül.
Megkopott tollam serceg a kezemben,
társamnak csupán ő maradt, egyedül.

2009. 08. 15.