ArtPoéta Irodalmi és Művészet Portál

Hogy mi az igazság? Egyáltalán megtapasztalhatjuk-e? Hmmm… Amennyiben alaposabban szemügyre vesszük az ember általános éber állapotban produkált érzékelési szintjét, megfigyelhetünk egyfajta ilyenkor fellépő igazságérzetet is, vagyis, hogy az ember általában tudatában van egyfajta igazságnak. Hogy miféle igazság ez? Univerzális, Isteni? Hétköznapi és emberi?
Ennek megítélése attól függ, hogy ki miben hisz. Mindez azonban az igazság természetén nem változtat, az minőségileg minden esetben ugyanazt jelenti az egyén számára, egyfajta meggyőződést.
Ez egy olyan fajta igazság, amiről az ember érzi, érzékeli, hogy túlmutat rajta s egyfajta erkölcsi lelkiismeret jelleggel bír.
Vannak olyan kérdések az életben, melyekre az ember esendősége és tökéletlensége következtében nem képes egymaga válaszolni. Mégis kísérletet tesz rá.
Vagy racionalizál, vagyis saját meggyőződései alapján egyszerűen kategóriákba sorolja a dolgokat, és mereven őrzi megítélései határait. Más lehetőség, hogy vallási vagy spirituális berkekben keres válaszokat.
Bármerre is induljunk el, az igazságkeresés mindenképpen felveti a lehetőséget, hogy az igazság, vagy a pusztán emberi értelemben vett igazság, bár nem az ember átlag gondolkodási képességének szférájában található, de nem is egy olyan idealizált Isteni birodalomban keresendő, mely valahol a távolban, szinte elérhetetlen magaslatokból tekint le ránk, és ahová csak a kiválasztottak hivatottak belépni. Az Igazság itt és most van!
A minket körülvevő világban megfigyelhető egy bizonyosfajta törvényszerűség nyilvánvaló jelenléte, amely alakít bennünket és melyet mi is képesek vagyunk alakítani. Ám ennek alakítására nem a modern civilizáció ideálképe által alkotott „univerzális emberi lény”, a felsőbbrendű faj képes, hanem a spiritualitását kibontakoztató, transzcendens tudattal rendelkező ember.

A Bazilika Harangjai
János korán reggel született. Miután anyukája először szoptatta, hallotta a Bazilika harangjait. Amikor férje elhozta a kórházból Ágit és a kis Jánost, arra gondolt, hogy milyen kis békés lény a kis Jánosa. De anyukája már tudta, hogy bömbölni is tud, és ez fájni is tud a füléjének, mint egy harang fémes hangja, ha túl közelről szól. Amúgy János jó gyerek volt. Nem okozott sok gondot. Eljött az ideje, és iskolába kellett mennie. Minden reggel anyukája útnak indította és figyelmeztette, hogy ne lófráljon, hanem igyekezzen, különben elkésik. Minden reggel a Bazilika előtt ment el és halotta a harangját. Ha nem hallotta, akkor tudta, hogy el fog késni. Egyszer a barátjával az úton hazafelé elmentek egy parkba. Előző este csúzlit barkácsolták, azt most ki akarták próbálni. Madarokra céloztak. János éppen egy fecskét célozta meg, amikor kondulni kezdett a harang. Letette a csúzlit. Már nem akarta ölni a madarat. Marci, a barátja, azt kérdezte, hogy most mi van. Gyere Marcikám. Menjünk, azt hiszem, ez még sem olyan jó játék, mint gondoltam. Menjünk le a Dunához. Marci elcsodálkozott a barátján, de ment vele. A Duna fölött figyelték a sirályokat, de most eszébe se jutott Jánoskának, hogy célba vegye őket. Még egy kicsit lófráltak a Dunánál, és amikor megint szólt a harang, János tudta, hogy ideje van hazamenni.
Sokkal később, amikor János és Marci már érettségiztek, Jánosnak volt egy barátnője. Most már nem Marcival ment sétálni, hanem Anikóval néha este kiment a Dunához, és együtt figyeltek a Bazilika harangjaira. Egyszer pont egy hosszú csók közepén kondult meg, de János most nem hallotta a harangokat, hanem valami szép dallam szólt meg az ő saját haranglábjában.
Az érettségi után kamionsofőrnek tanult. Talált állást is. Magyarország egész területén vitte az árut. Aztán megszűnt a cége, munkanélküli lett. Tanulmányozta az álláshirdetéseket. Egy cég olyan sofőröket keresett, akik Európa különböző országaiba vinnének a terheket. János meg is pályázta. Anikó is örült neki, amikor megkapta az állást. Anikó ennek a speditőr cégnek az egyik irodájában dolgozott. Csak azt nem gondoltak volna, hogy milyen nehéz a búcsú, amikor János egy holnapra elköszönt. János még nem volt sokszor külföldön, most mindjárt három különféle országba ment, Belgiumba, Luxembourgba és Németországba. Belgiumban a Brügge nevű városba kellett menni. Miután leszállította az árút, egy pihenőnapja volt, mert csak a következő napon fel tudta venni az új rakományt, amit Luxembourgba kellett vinnie. Később vissza kellett jönnie Belgiumba, ahol Gentbe kellett mennie, és aztán különböző német városokba. Brüggének a városközpontja teljesen úgy maradt meg, ahogy a középkorban épült. János szerette ezeket a házakat, de amikor megszólalt a nagy templom órája, ez egyáltalán nem úgy hangzott, mint a Bazilika harangszója. Milyen jó lenne most Anikóval itt sétálni. Este a szálloda ágyában is halotta még egyszer a toronyóra hangját. De most se tudott örülni. Nagyon hiányzott valaki.
Úgy is érezte magát a többi országban. Szép dolgokat látott, mégse tudott lelkesülni. Amikor végre hazafelé tartott, sokkal jobban tudott figyelni a környezetére is. Amikor már magyar adókat tudott fogni, éppen szóltak a Bazilika harangjai. Éjfél volt. Hajnalra már otthon lesz. Anikó már nagyon várta őt. Mert volt mit közölni vele. Este sétáltak a Dunánál, amikor azt kérdezte Jánostól, mit szólna hozzá, ha apává válna. János megnézte Anikót és látta ezt a kis huncut mosolyt a szemében, amit annyira szeretett. János felemelte Anikót magához és hosszan megcsókolta. Megint nézett a szemébe, amelyben a saját boldogsága tükröződett. Míg meg nem szült a baba sokszor kellett még külföldre mennie. Viszont amikor legközelebb hazajött, esküvőt tartottak a Bazilikában. Kívülről még nem lehetett látni ezt a kis lényt Anikó szíve alatt. A ruhája elbűvölő volt. Amikor sétáltak az oltár felé és megszóltak a harangok, Jánosnak minden európai templom harangja egyszerre zúgott a fülében. De nem volt kellemetlen. Itt Európa középen voltak és minden úgy volt jó, ahogy. A boldogító igenjénél Anikó mélyen a szemébe nézett. A kis lényre gondolt, amit magában hordott. Még sokáig ünnepeltek az egyik étteremben azon az éjszakán. Éjfél előtt Anikó és János elmentek. A Bazilika harangtornyára másztak. Ott fentről néztek a kivilágított Lánchídra, amely oly melegen világított nekik. És megszólalt a harang.

Megmondhatom?
Millió problémával, gonddal bajjal kerülünk szembe! Ki, hogyan éli meg a különféle eseteket?
Szabályokat felállítani felesleges, de azért boncolgathatjuk mit is tehet az ember ,hogy a legkevesebb bosszankodás érje.
Mindenbe báránykaként belenyugodni nem tanácsos, mert egyszer csak betelik a pohár.
A problémák nem megoldása, csak szőnyeg alá seprése, sem kiút .Rövid, hosszú időn belül, de mindig megelégeli az ember a feszültséget.
Időzített bombaként jelentkezik minden fel nem dolgozott sérelem és harag a másik iránt.
Minden esetben fontos a mérlegelés.

Ki vagy mi okozta a szomorúságot ,gondot bajt? Aki megbántott minket jogosan tette-e ?Ha időben reagálunk lehet e még változtatni valamin?
Itt a válaszom is .
A méltatlankodás megmérgezi az ember lelkét .
ZOKSZÓ
Ha panaszkodunk mert zokon esik valami ,az ideig óráig megoldásnak tűnik, de soha nem vezet eredményre.
Mi több, megszokják, és szavunk nem lesz egy egy közösségben.
Átnéznek rajtunk mint az ablaküvegen ,ha nem ügyelünk szavaink fontosságára.
Elcsépelt kesergések után már nem is hallják meg reklamálásainkat.
Betesznek minket a méltatlankodó skatulyába.
Jó ez nekünk?
Mondhatja most valaki ,hogy ugyanez a helyzet, amikor minden mindegy alapon azonnal belenyugszunk mindenbe.
Környezetünk hasznos része csak úgy lehetünk ha van véleményünk .
A bólogató Jánosok sem a népszerűség figurái.
Megsemmisíti lelkünket ha nem harcolunk a jó szóért ,nem vívjuk ki, a magunknak kijáró tiszteletet.
Jó ha számítunk rá, még a kiérdemelt megbecsülést is irigylik majd Tőlünk.
Sebaj!
A fontos csak az legyen jól vagyunk -e bőrünkben.
A cikk címe :Megmondhatom?
Íme a válasz magától értetődik :NEM
Mindenki belátása szerint éljen -Boldogan, elégedetten vagy legalább ne elégedetlenül:-)
A nap mindig süssön lelkünkben.

Nincs nagyon dühít rovatom ezért csak ide írhatom újabb gondolataimat.
Szóval lehet felháborodni, lehet fásultan beletörődni világunk rohanó, emberei értékeket oly felelőtlenül szétszóró viselkedésébe,egyet nem tehetünk:
Ne biztassuk ,ne jogosítsuk fel a TV műsorokat , hogy tovább rombolják pusztán a nézettségért a közerkölcsöt .
Soha ne biztassuk további, gyermeki lelkeket megszégyenítő ,emberi sorsokat mélybe taszító Kvíz műsor ízével beharangozott programok elkészítésére az illetékeseket.
A mi kezünkben a kulcs, ha nem nézzük nem lesz újabb rémségötlet talán.
Kimondom az Igazság ára című ..............Tv adás ragadtatott rá , hogy szavakat sem találva , de megkíséreljem véleményemet ide írni.

Kis pont vagyok én ahhoz , hogy bárminemű változást hozzak írásommal a Tv műsorok reklámok mélyrepülésében ami megállíthatatlannak tűnik immár.

Mégis elkezdtem írni ez a cikket.
Kíváncsian várom , kinek mi a véleménye a témában.
Az eddig általam nagyra becsült műsorvezetőnek nincs a családjában aki barátilag odasúghatná , jaj Gabi ezt NE!--?
Miféle anyagi javakkal lehet rábírni egy anyát , hogy műsorban feltegye ezeket a megsemmisítő kérdéseket?
Ok .
Tudjuk , vállalják ....
Ennek egy magyarázata van az anyagi rászorultság és kiszolgáltatottságon felül.
Döntően befolyásolhatja a személyek jelentkezési hajlamát , bátorságát , hogy el sem tudják képzelni ilyen kegyetlenül rosszindulatú , nézettséget hajszoló kérdések is előfordulhatnak itt.
Ezek az emberek felelőtlenek tűnnek , hogy ott vannak, és kárörvendezve mondhatja rájuk valaki , minek vállalták...
Igen!!!
Mondhatjuk igen .
Mi hát a bökkenő?
Ezek az EMBEREK , úgy gondolták a kérdések az emberi jogokat tiszteletben tartva lesznek feltéve, összeválogatva.
Tévedtek!
Nem tudom mi az igazság abból az újság cikkből , hogy minden jogukról lemondva , még csak vissza sem léphetnek a kirobbanó botrányok láttán , hogy újabb családi tragédiát hozó szennyes kérdések elé álljanak.
Ki segít nekik?

Meggondolhatják még ?
Jól látom a dolgokat , vagy csak egy maradi személetű 3 lányos anyus vagyok?
Várom a véleményeket-tanulni igyekszem belőle-írjak--vagy ne locsogjak butaságokat?

Füstöl az egész család!-avagy ráadás a napi bosszúságokhoz....
Naponta megméri a SORS mennyi türelem van-családhoz , emberekhez, vásárlókhoz, vadidegenekhez, szabályokhoz, tiltásokhoz, csalódásokhoz stb...

Általában jól állom a sarat..
De ma kiakadt a türelmetességi mutatóm..

A tv-készülékünk ránk borította a piros színvilágot-na bumm--történt már efféle malőr , kibírjuk ,ha nem látjuk holmi annácskák és kiceltündik rémséges figuráit ,poénlesen lenni.
No , hagyom is ezeket a dupla nulla részleteket.
Lényeg az, hogy azért mégis bántott , hogy a tv így cserben hagyott, megszületett a döntés TV-t veszünk!
Az ám!
Csakhogy ettől kezdve, már alig vártuk újra szép képet láthassunk a Tv-dobozból!

Végigszaladtuk a boltokat és felmértük a lehetőségeket, vagyis lányaim kutakodtak , mert én csak akkor voltam hajlandó hagyni kicsit a munkámat ha már van pontos kép ,mit tegyünk hová menjünk....
Nos lett..
El is indultunk a helyi műszaki bolt féleségbe.
Volt ott minden , hűtő, gáz, mikro és tengernagy választék TV készülékből, készségesen kedves ,kimondottan felkészültnek tünő eladó
személyzet is.
Hamarosan kiválasztottuk a megfelelő készüléket, már csak a dolog anyagi része volt hátra.
Részletekre mindig ügyelő emberként alapos kérdezősködésbe kezdtem.
Türelmesen válaszoltak minden kérdésemre, a válaszok hallatán , kicsit meghökkentem---még hogy gazdasági válság-ez itt inkább KÁNAÁN-nak tünt-
A lehetőségek korlátlan asztalánál éreztem magam .
Nos lássuk csak, 4 hónapos törlesztési haladék, amin belül bármikor egyösszegben kifizethető a készülék kamat teher nélkül?
Nahát!!!!!!!!
4200ft kb törlesztőrészlet
Asztamindenit!
Nyugdíjas esetén akár 36 000ft jövedelemnél már hitelhez jutunk
Mégilyet!!!
Mit is mond a híres neves vagy semmilyen multi reklámszövege?
Mert hülye azért nem vagyok--------Nos, mi sem hagyhattuk ezt az ajánlat tengert kihasználatlanul..
Újjongva nyilvánítottuk ki , hogy Ok élni kívánunk a lehetőséggel.Még további kedvezőségek ecsetelése után rövidre zárva kérdeztem , mi a konkrétllépés most..
Mondták annyi kell, hogy lányom aláírja a hitelkérelmet.
Gyors fordulattal máris ott voltak a lányaim , hogy ezt lebonyolítsák, nem láttam szükségesnek , hogy én is újra menjek.
Nekem csak a drága telefonhívás jött:Folyamatosan sorolták be , hogy miért és miért nem sikerül elintézni a vásárlást , vagyis a hitelt.
Gazdasági válság van- asztamindenit-tényleg?
Mégsem elég a 1 éves munkaviszony-mégilyet--mi lett volna ha 36 ezer ft os jövedelemmel állítunk be---
Ne csüggedjünk azonban hiszen számtalan lehetőség van még ami ugyan jóval drágább lesz sőt lehet ráfaragós -de a lényeg -lehet TV-nk mégis csak-ha már úgy elkezdtünk vágyni rá-
Dupla törlesztőrészlet?Najés?Lányom könyörgősen kérte egyezzünk bele bármelyik felkínál újabb lehetőségbe---------A kutyafáját!

Megvilágosodtam!
Tv-nk nem lett de rájöttem a nap tanulságára-a történtek miértjére.
Mi is történt?
Gazdasági fogalmak mint: Kereslet-kínálat....
Egy kérdésem maradt-FENN vagy lenn ötlötték ki a hatás mechanizmust?

Központi spekulálás hozta meg a trükköt, hogy a jelentősen elapadó kereslet feljavítására meglévő hatalmas készletükből, hogyan lehet mégis a Vásárló lakásába varázsolni vagy egyéni hozzáállás volt ez?

A történet tanulsága:még ilyen érzelmi döntésképtelenségben is higgadtan határozni-akár Tv nélkül maradni , de egy ilyen cégnél nem vásárolni, intő jelnek venni a jóindulat hiányát a félre tájékoztatást.

Bosszankodjunk?
Sokára kezdtem el írni ezt az oldalt.Meg van az oka.
Elhatároztam ,hogy nem eltervezett cikk lesz ,hanem spontán felbosszankodásom kerül ide majd.
Vártam ,vártam melyik eset a leginkább jogosult itt szerepelni, de újabbak és újabbak történtek.Ez viszi el a pálmát mégis közülük.
Miskolc Tapolcán voltunk egyik Vasárnap.Oly szépen sütött a nap ,olyan jó hangulatban szálltunk ki az autóból....A megszokott lépés futás parkolóórát keresni ,sikertelen lett ,mert az órára nagy betűkkel volt kiírva nem működik. Én a nagy okos igazamat nagyon tudva ,mondtam: no ugye nem kell vasárnap cédula.Megnéztük a többi autó szélvédőjét ,egyetlen parkolócédulát nem találtunk .
Sistergő örömmel vetve magunkat a turista forgatagba ,igyekeztünk a közeli meseszép ,hangulatos parkba.Hihetetlenül kedves órát töltöttünk el ott ,minden szépet szinte ízlelgetve hiszen a dolgos hétköznapok és hétvégék miatt nem gyakran jutunk el bárhová még 10 percre se.
Élményekkel teli vasárnapunk egyszercsak derült égből mennykőcsapásként változott bonyodalommá.
A parkolóban, bosszankodó emberek szedték le a parkolási bírság csomagjait,természetesen mi is kaptunk.
Az állampolgár törvény tiszteletre szoktatása ellen soha nem emelnék szót,de ez így ahogy történt több mint bosszantó.
Dühít?-Igen de az már egy újabb cikk.
Tanulság :nincs az a szófogadó jó polgár akit juszt is meg ne büntetnének ,ha akarnak .
Ismerős?:Ha van rajtunk sapka azért ha nincs rajtunk sapka akkor pedig azért jár a büntetés.
Nem jól van ez így -Egyetértenek?
Az embert még megbüntetni sem képesek inkább hétköznap?
A szeretet csomag szélvédőnkön volt ,pedig minden jel arra mutatott nem kell parkolásért fizetni.
Tanulság ,vagy soha többé nem menni oda, vagy sűrűbben, és jobban ismernénk a környéket hol mi leselkedik ránk ,nehogy töretlen jókedvű napot éljünk meg.
A gyakori Tapolcai látogatásra szavazunk....

Mit értek chatfene alatt?

Megmondom

Régi öregjeink, ha valakinek nem tudták mi baja így summázták a kérdést...

Mi a fene baja lehet?

No ,ez történt Velem is a chaten.

Igyekszem nem chat-rémmesénél kikötni ,azt meghagyom azoknak akik úgy fel vannak háborodva egyes chatfórumok egyáltalán nem userbarát hozzáállásától, hogy az füstöl....

Nem írom le majd 9 év tarka történéseit de ezt az egy esetet körbe rajzolom.

Ha feladom eddigi ismerőseimmel a kapcsolatot ott akkor legalább tudjam minden fórumot tanácsot igénybevettem, hogy kiderítsem a TITKOT és MEGOLDÁSRA leljek.

Kérem akinek hasonló története van ,vagy tudja az ellenszerét a problémának HALADÉKTALANUL írjon...

Naponta, igaz jó chattlógóságban szenvedőként ,beléptem kedvenc társaságomba az interneten.

Sokat segít néhány kedves szó régi jó ismerősökkel -amíg hagyják..

Bevallom öregbútorként e fórumon nem is észleltem valami nem jó, valami prücök van

Ha írtam semmi jele nem volt, hogy kommunikációra alkalmatlan vagyok hisz nem is megy el ha írok...

Aztán rájöttem , hisz akár 6 éve már jó cimboráim méltatlankodtak legalább annyit írjak nincs időm rájuk..

Az ám , már a kurzort sem tudtam a szövegíráshoz bekattintani

Kértem gyorsan segítséget moderátoroktól , helpdeskes emberektől-kértem de max néhányuk jóindulata jutott ki de megoldás az nem.

Egyre több ismerősöm törte a fejét a probléma voltán....

De a végső szó mindenkitől P A S S

Sosem kerestem a zajt, a panaszkodás lehetőségét , csend, nyugalom , barátok ,ennyire vágyom, nem harcra..

Vétek a család baráti kör ellen? Igen aki tőlük veszi el idejét, segítségét, azon valóban el lehet gondolkozni .

Nekem életet mentett, a 3 lánynak anyát, a válásban vergődő nőnek kapaszkodót.

Amikor lányaim megmutatták a chatet, nem hittem abba hagyom a másféléve gyötrő sírást, búslakodást.

Nappal pörögtem én mint a veszett egér, tettem a dolgomat , munkában , anyaként , anyám lányaként, barátként csak ne jöjjön az a bántalmas hoszú éj!

Valahogy már első este első percben eldőlt ÉN itt jólérzem magam.

Eleinte angol oldalú chateken próbáltam szerény tudásomat megőrizni a rozsdásodástól, később már vígan segítettem mindenkinek aki kérte.

Volt egy angol chat, ahol láttam, ahogy ír a másik és ha nem helyesen írt azonnal szóltam javítottam

IMÁDTAAAAAAAAAAAAAm.

Mindent azonnal megszerettem itt,pedig nem akármilyen világ ez...

Sok sok édes ötlet a másikat meglepni valami kedves technikai csodával, levélkével, és tengernyi gaz gondolat kivitelezhető ha megorrolsz valakire.

Sok botrányos gonoszságról hallottam ,de szerencsére én valahogy mindig kívülálltam a mocsok szélén.

Ugyanakkor sok történet közepében csücsültem és csak lestem , most mi van?

Mire valaki megmagyarázhatta volna , kinek mi baja, már nem is volt érdekes.

Szóval viharmentes sok szép év, néhány nagy csattanással.

A chatszerelem is be belátogatott de hát ha volt belőle 5 éves ragaszkodás akkor oly sok nem jutott 9 évre DDDD

Istenke áldja meg a chatbulikat!

Csodálatos dolog elmenni találkozni azokkal, akik már lélekben oly közel tudtak kerülni.Nem volt az a kiderülő testihiba, ami le tudott volna vonni a megbecsülésből, a tiszta baráti érzésekből.

Akik hozzám hasonlóan anyáskodtak, a fukar élet tálcán nyújtott egy harapás kikapcsolódást, lehetőséget szétnézni kis hazánkban.

A szoba hozzáállása is szívet melegetően szép emlékeket hagy őrizni, az már az enyém.

Meseképet festek, őszinteség helyett??????????

Ne vádoljon a szó!

Még szép, hogy voltak , mocsok aljas belépők, kötekedő, indulatos alakok,sexéhes bolondok, bírálkodó, érzelmekkel hiába üldözködők,mélttalankodók.

VOLTAK

Engedtessék meg az értékre emlékezni!

Az a sok felvidított lélek, az a diákcsapat, aki nem csak az angol tantárgy temetését napolgatta el.

Az a sok kedves lélek, akinek gyásztávíratot fordítottam, idegenbeszakadt rokona levelét tártam fel előtte, akár azonnal.

Az a sok társam aki a sors útjaként pont angol nyelvű beszélgetőtársra talált, futhatott hozzám szinkron chatelésért.

Az a sok bánattól élet ellen fordulók , a válás felé kacsingatók felépülése

Ezek a CSODÁK tartottak ott annyi évig.

Ezekre emlékezem, amikor itt ülök, és meg nem tartott szülinapról emelek szót!

MINDENKINEK jó chatelést, az ott maradottak, találjanak kapaszkodót és tudják el is engedni amikor már nem felemel, hanem lehúz a CHAT

Este van este van , ki -ki nyugalomban.......
Leírhatta volna szebben , kifejezőbben Arany János nagy költönk, írónk a csend, a békesség ízét egy családban, este?
Aligha..
Így indult ez az este is.Szépen , hangulatosan,nyugiban.De nem így folytatódott..
Az a fránya Tv be volt kapcsolva ..
Csupa szörnyű hír a jövőről, megszorítások , áremelések, törvények,balesetek,állatürülékkel szomszéd, húsos bödön, mocsokban fürdő élelmiszerek, betonkeverőben kotyvasztott ételízesítő, utcán fagyott emberek, 2ezer ft-ért meggyilkolt öreg néni, beszennyezett politikusok, szennyes politikusok, meg nem mentett életek-(a távolság nagy úr)és akkor hab a tortán:

Reklám!!!
Elborítják a számlái?Sebaj cserélje ész nélkül bármire , higgye el csak ráfaraghat.Ki kíváncsi a jövedelmére, sok nem lehet, ha gondban van, majd Kakas Kázmér addig kukorékol, míg Ön gyenge kísérletet tesz jövedelmi hátterének bemondására.
Ugorjon csak fejest a kútba, az sem baj ha víz nincs benne...?
Nehány szó, mondat, de ezernyi megszülető gondolat .
Nem is írok többet ,elég ma estére-megemészteni, átgondolni, vagy egyáltalán kiméltatlankodni magam az éjjel, hogy egy derűsnek tűnő ember legyek a környezetemben holnap.
Várom a KEDVENC reklámjukról mit mesélnek mások...

Vérlázítóan hazug és hátborzongatóan unalmas, bugyuta reklámok között nőnek fel gyermekeink.
Jó ez így?
Amin nem javíthatunk ,arra szót fecsérelni kár,megfogadom ezt ma estére.
Annál is inkább, mert most dicsérni akarok.
Elég reakcióidő nem lévén , átkapcsolni a reklámot sugározni készülő TV-készüléket más csatornára ,kellemes lagzizene csapta meg fülemet.
Megálltak ujjaim a kikapcsolót fogva.
Nem lett csatorna váltás...
Sőt kedvencem lett az a nehány perc......Aki valaha is volt már jó kis vidéki lagziba ,képzeletben máris indul felkérni a butító de egyben felvidító zenére az eladó menyasszonyt...Fülünkbe cseng ahogyan a vőfély mint ceremónia mester kiáltja :
:::::E L A DÓ A M E NY A S S Z O N Y ::::
Szinte az ember lelke száll a reklám hangulatával, gondolatban ott állni a sorban , mikor kerülünk mi a szép ara elé , mikor forgatjuk meg egy jó magyaros csárdásra.
No és ekkor mint egy robbanás ébreszt fel minket ,egy igazán jól kigondolt , humoros , jóízű tréfa---a közhely számba menő felkiáltásba egyszer csak kisbírótól hallott stílusú kidobolás következik .Annyira meghökkentően jó ez a reklám , mondani valója és kivitelezése hogy csak elismeréssel tudok írni róla -mi több most is mosolyt csal arcomra.
Ez pedig már önmagában egy erény egy műsortól ha ez sikerül ,az emberek arcára mosolyt varázsolni.
GRATULÁLOK!
Felteszi a koronát az egész poénra, amikor az akkummulátorát padlóig merített fáradt rokon rémülten emeli meg fejét , hol is van Ő lagzi helyett.
A társadalmi mondani való is ott van.
Mindent a maga helyén--Egyetértek!
Aki így látja szóljon hozzá!