ArtPoéta Irodalmi és Művészet Portál

E történet a vad képzelet szülötte,
minden nemű azonosság a valósággal,
csak véletlen egybeesés.

Meg akart halni- mondod csendesen.
Állsz a parton és nézed, ahogy fodrozódik a víz ahol elmerült.
Talán még pár buborék is felpattan a víz színén aztán nyugalom lesz.
De meddig.

Bosszúsan rugdosod a kavicsokat. Miért is jöttél ide ?! Hiszen nincs is hozzá közöd semmi! Ismerted őt igaz, de azon kívül?! És most mégis itt vagy és asszisztáltál a megrendezett jelenethez.

Mitől volt ez olyan „nagy szám” ?! Ugyan már! Ha mindenkinek engedtél volna, -aki összetákol egy verset neked,- hát tele lehetne a naptár! És különben is! Az ember nem vállal be egy ilyen pasit szeretőnek!
Furcsa egy tó ez döbbensz rá. Ez a szürke élet tava. Ott hullámzanak benne a fojtogató monotonság, a magány és az egyedüllét hínárhalmai, inkább mocsár ez.
Hmm.
A kezdet kezdetén még érdekes is volt. Még hízelgett is a gondolat picit talán. Aztán jöttek a versek, szépek, fájdalmasak és neked nem volt erőd megtiltani. Persze bátorítani sem akartad sőt!
Nem adtál rá semmi okot, hogy kicsit is reméljen. Nem válaszoltál a versekre az sms-ekre a levelekre.
Nem! Te igyekeztél kívülálló maradni amennyire lehetett. Igyekeztél elriasztani őt. Mindig kimérten csak a kolléga viszonyt tartottad, és bíztál benne maga is rájön ez mekkora baromság. De nem jött rá! Illetve tudta ő, hiszen le is írta nem egyszer és mégis.
Talán tényleg szerelmes. Na és ??!!

Neki pontosan kellene, tudnia igazán ahhoz két ember kell !! S ebből a kettőből hibázik az egyik és az te vagy.
Nem árultad el neki, de azért vártad az újabb verset, levelet, azért kíváncsi voltál mit képes még kitalálni. Mindegy is már. Kapálódzik még talán, de a szürke mocsár elnyeli úgyis. Szörnyű mennyi erő szorult bele. Mennyire akar szabadulni ettől a ragadós nyúlós sártól, hogy elérjen. Néha egész közel majdnem érintésnyire jutott. Csak a kezed kellett volna picit mozdítani, de még ahhoz sem volt kedved, hogy csillapítandó a fájdalmát megérintsd. Hogyne! Még félreértette volna!
Még az hiányzott volna az amúgy is bonyolult életedhez. Pusztuljon így látván és tudván TE NEM AKAROD!

Most megint kiemelkedik a szürke mocsárból és ezerszín lelkéből ismét kifeszít egy szivárványcsíkot melyben, mint tükörben ott ragyogsz te is. És ilyenkor sok szürke emberke is ki tud emelkedni a ragacsból, mert ennek a szivárványnak vonzereje van, s amíg tündököl, erőt sugároz mindazoknak, akik megélik és értik a benne rejlő erőt.

Nem! Nem akarom! Nem tudom! - kiáltasz fel dühösen.
Miért pont engem választott! Miért pont most ???
Összehúzod magad egész kicsire, nem szólalsz meg, nem is mozdulsz. Talán nem is veszi észre, hogy itt vagy azért. Talán elfogadja végre,
Te nem nyújtasz, nem nyújthatsz kezet! Talán......
Hányszor engedted meg, hogy bekerítsenek és mi lett belőle!
Tudtad te is nem tart majd soká és mégis megengedted,
hogy „ megérintsenek” Mert akartad, mert elhitetted magaddal is, hogy most sikerül. Aztán nem lett belőle semmi. Mégis így visszagondolva szép volt.-talán. Volt és kész, de lehetett volna belőle valami. Ez meg milyen ?? Igaz nem voltak ilyenek és talán nem is akartak téged ennyire , de ha igen lehetett volna belőlük valami. Ebből meg???!!! Hát NEM!
Egy mámoros éjszaka. MI ??!! DE ! Pont vele! És mégis miért ?? Ha már erről lenne csak szó, hát volna egy-két tipped kivel szívesen akár egy éjszakára is. De vele hát..............
Mégis mi nyugtalanít ebben az egészben. Miért nem zárod be a kapukat teljesen. Nem is tudod igazán.

Meg akart halni. - mondod csendesen. Szenvedni akart a bolond elérhetetlen eszmei szépségért, mint Jézus és tudta is pusztulását, mint ő, és mégis. Meg is bolondított sok embert a szürke tóból, akik most keresik az a szépséget a saját életükben, amit ő rajzolt eléjük, de az nincs a valóságban!
Bosszúsan taposol el még néhány hervadó szóvirágot. Hátat fordítasz és visszahúzódsz a saját szürke tavadba, magányhínárjaid és félbe maradt szerelem-tavirózsáid közé. Becsukod a szemed erősen, hogy ne lásd, de a szempilláidon keresztül is átvilágít a lángoló szivárvány a tavad felett.

Átlagos napnak indult, reggel volt még, a gyár lassan benépesedett, lefőtt a kávé, leültünk az írógép mellé, mint máskor. Kicsinek jó kedve volt, arca fénylett a Nivea krémtől, barna szeme pedig a reggeli felestől. Gyorsan ránézett a naptárra, milyen névnap van, kit lehetne felköszönteni, hogy aztán az illemet meg nem sértve elfogadhasson egy újabb kupica pálinkát az ünnepelttől. Csalódottan dörzsölgette az orrát, mert bárhogy törte a fejét, egyetlen névnapost sem talált. Aztán megszólalt végre.
- Ki kell mennem a kisboltba, rossz a gyomrom.
Mindig rossz volt a gyomra, ameddig a megfelelő mennyiségű alkohol bele nem került.
Fél óra múlva vissza is ért, széles mosollyal a száján. A konyakos üveget jól belecsavarta egy selyempapírba és elrejtette az egyik szekrényben, majd felkacagott.
- De bolond vagyok! Az egyik szerelőnek névnapja van. Mindjárt jövök!
Ezzel ki is lépett az iroda ajtaján. Senki sem ismerte név szerint jobban a munkásokat, mint ő. Igaz, csak a keresztnevüket, de ez is figyelemreméltó teljesítmény.
Legalább egy órányit haladt előre az idő, amikor újból visszaért. Összehajtogatott farmer nadrágot szorongatott a hóna alatt, nem szólt egy szót sem, benyitott az igazgató irodájába és eltűnt a becsukódó ajtó mögött. Gondoltam, semmi közöm hozzá, hogy mit csinál az üres irodában, dolgoztam tovább.
A villanyírógép elég zajosan működött, különösen sorváltáskor, de úgy tűnt, valami nyöszörgést hallok a szomszédból. Aztán egyre kivehetőbben szólított a nevemen.
- Gyere már! Gyere már be! Segíts!
El sem tudtam képzelni, mi történhetett vele, hogy ilyen keservesen szólít. Benéztem.
Kicsi félig letolt farmernadrágban terült el egy fotelben, kimerülten, megadóan, a feje lógott össze-vissza a nyakán.
- Mit csináltál már megint?
Kérdeztem.
- Nem látod, hogy nem jön le rólam a farmer? Segíts már levenni! Most kaptam, de nem jó ez, nem jön le!
- Segítek…Persze…Nincs ennek a farmernek semmi baja. Te aztán megint jól kiütötted magad! Mit fog ehhez szólni az igazgató, ha így meglát?
- Névnap van! Nem lesz semmi baj, én így is a legjobb gépíró vagyok!
Átöltöztettem, mint egy gyereket, leültettem az írógépe mellé, elébe raktam egy kávét, hogy igya meg, én is leültem és folytattam a munkámat. Tíz óra körül lehetett, amikor belépett az igazgató. Nagyon jó ember volt, mindenkinek megadta a kijáró tiszteletet, még a takarítónőknek is virágcsokrot rendelt, ha névnapjuk vagy nőnap volt.
Mondta, hogy ma különleges nap lesz, nagytekintélyű vendégek jönnek gyárlátogatásra, mindenre figyeljünk. Ő is mindenre figyelt, nem is kellett nagyon kutatnia a szemével, Kicsin azonnal meglátta, hogy vékony testét nem a munka viselte meg, és a körülötte terjengő szagok sem kölnitől származnak.
Az igazgató a füle mögött vakargatta a fejét, pár percig gondolkodott, majd hozzám fordult.
- Kicsinek pihennie kell, de haza nem küldhetjük egyedül…
Aztán rendelkezett. Kicsit valamilyen indokkal csaljuk be a KISZ-irodába, aztán zárjuk be, amíg a látogatás le nem zajlik. Közben kipiheni magát, a vendégek sem látják meg, így lesz a legjobb. Azonban Kicsit nem lehetett csak úgy becsalni, minden indok nélkül, így külön tanácskozásra volt szükség. Be kellett avatni az akcióba a KISZ-titkárt is, a szakszervezeti titkárt is, sőt még a műszaki igazgató nőt is. Egyrészt a terv precíz kivitelezése miatt, másrészt, hogy senki se akarjon bemenni kritikus időpontban a KISZ-irodába.
A küldöttség autója éppen begördült a gyár területére, amikor Kicsire sikerült rázárni az ajtót.
Mindenki megkönnyebbült, mosolyogva fogadták a jeles vendégeket.
Kicsi is meghallotta, hogy valami történik a folyosón, látni is szerette volna, előbb csak nyitogatta fogdáját, aztán egyre hevesebben kezdte rángatni a kilincset.
A műszaki vezető gyorsan reagált, azonnal odarendelte a takarító nőt, hogy kezdjen porszívózni a KISZ-iroda előtt. A takarító meg is sértődött, amiért kifogást találtak a munkájában, amit ő minden nap lelkiismeretesen elvégez. Nem értette, hogy miért kell neki ott porszívóznia, ahol előzőleg felmosott, szőnyeg sincs, de még egy árva pókháló sem.
- Gúnyt űznek velem? Öregségemre bolondot csinálnak belőlem?
Morgolódott.
Viszont az utasítás egyértelmű volt, sietve bekapcsolta a porszívót, és a fénylő mozaikon hevesen, szorgalmasan tologatta előre-hátra. Pirulva csörömpölt, féltette a munkáját, mert az ember soha sem tudhatja mikor esik olyan hibába, amitől aztán kiáll a rúdja.
Kicsi dörömbölni kezdett, majd egyre jobban kiabált.
- Engedjenek ki! Valaki bezárt! Nyissák ki az ajtót!
A takarító nő meghallotta, fél kezével kulcsok után kutatott köpenye zsebében, de nem találta. Figyelmetlensége mentette meg őt is, és a gyár becsületét is. A nagy intézkedés közben hirtelen szólították el éppen aktuális munkája mellől, a kulcsok pedig ott maradtak egy asztalon.
A vendégek is érzékeltek valami nem oda illő zajt, de valaki ügyesen mondott egy gyatra poént, amin aztán hangosan kacaghattak, közben pedig szívélyesen tessékelve sikerült elvezetni őket a gyár titkának közeléből.

7.

Igazatok lesz.
Mit tépem én itt a számat, hogy így a sok munka meg úgy a sok feladat.
Valóban, ideje színvallásban rögzíteni, nagyon szép, kedves gyerekkorom volt.Kapáltunk , hajtottunk , szent volt a CÉL : elvégezni a Munkát.....
No de aztán , jött is a KÁNAÁN.
Minek is vágytunk volna nyaralásra, strandra, ha ott volt nekünk a jó öreg HERNÁD folyó minden gőgös szeszélyével, szelíd szeretetével, hogy enyhet adjon a nagy hőségben amikor kellett.
Amint a kapálásnak vége volt, irány a Hernád-part, lustálkodás.
A falubeli gyerekek furán nézték, amikor napról napra mentünk nagyink vezérletével valami hasznost tenni, de az álluk igazán akkor esett le amikor...
Strandolásunkat nap mint nap, kénytelenek voltunk félbeszakítani.
Fantasztikus volt a nap éltető melegében fürdőzni, tollasozni a barátnőkkel, de semmi nem tarthatott vissza minket, ha nagyinkánk megjelent főtt kukoricával , leveskével , sült krumplival dinnyével, PALACSINTÁÁÁÁÁÁÁÁVAL, és egyéb mennyei finomságokkal..
Mint az éhes kiscsibék úgy tüntettünk mindig mindent el ,amit kényeztetésünkre aznap kitalált e drága lélek.
Értik?
Az a dolgos szív így tette le elénk köszönetét , elismerését,hogy mindig nyűg nélkül követtük és tettük amire kért.
Kiáltsatok rám!
Akinek így bearanyozta egy ANGYAL a gyerekkorát, ne is nyíljon szája panaszra soha..
Drága Nagyamim :KÖSZÖNJÜK!

6.

A Tv-készülék hozta hírt, megdermedve éltük meg!
Drága nagymamim éppen a hálóingét pakolta egy nagy táskába, mert a rendszeres ellenőrzésen, valami árny miatt behívták egy messzi nagy kórházba.
Hajnalban indulnia kellett.
MENT is!
Amikor megjött a postás-aztán ment -vitték...
A postásasszony családi törekvésünk szellemében hozta a táviratot-óvta drága Nagymaminkat Isten állja meg érte..
Messziről kiabálta: Maris néni,!!! na ugye , hogy nincsen baja a fiának!
A menye táviratát lobogtatta.
Nagynéném azonnal jelezte , hogy a szörnyű tragédia elkerülte Bátyánkat!
Valamiért , ÉGIEK tudhatják miért, nem Ő volt ,akinek oda kellett halnia.
Bármikor bekövetkezhető műszaki hiba miatt, Ő már csak azt látta , jöttek és a személyzet adatait tároló falon leragasztották fekete szalaggal a fényképeiket.Velük közölték, törölték a járatukat.
Szörnyű , borzasztó , szívet, lelket marcangoló fájdalom volt ez sok érintett családnak.
Engedtessék meg , hogy mégis arról írjak tovább, mennyire nagy megkönnyebbülés volt megtudni jól van bátyánk.
Igen.
Ekkor azonban az a sokat megélt szív, amit legszívesebben puhapihékbe csomagolva védtünk volna minden bajtól,fájdalomtól, összetörve kiáltott segítségért!
Nagymamám életét a gyors orvosi beavatkozás mentette meg ,de erejét mégis egyedül egy valakinek köszönheti , hogy visszatért :a FIÁNAK!
Bátyám azonnal odautazott és nagy beteg édesanyját átölelve vitte a varázslatot is oda!
Nagymamám túlesett a kötelező ellenőrző vizsgálatokon , aminek eredménye megnyugtató volt.
Csak egy ártalmatlan zsírcsomó okozott aggodalmat.
Szíve , vérnyomása újra az acélegészségű Anyáé,nagymamié lett.
Évek teltek el, míg kicsit megnyugodtunk, de Ő tett rá a világra.
Hű szokásához híven bármilyen kétsége volt FIA jól van-e, máris indult.
Gyalog vagy bárki segítségével de ment,és jött is vonat fordultával.
Ő soha nem feledte, hogy a mi féltett nagymamink is, szükségünk van jelenlétére, hisz még a levegő is fincsibb volt ha itthon volt……
Harmat friss lesz számomra ez az emlék míg élek , ha eddig nem is , a későbbi meséimből mindenki megérti majd ezt a csodálatos ragaszkodást ehhez a csodálatos Nagymamához,bizton tudom , így lesz!
Mesélek még majd!

5/

Kérdésem van.
Mikor érzünk harmat frissnek egy emléket?
Költői kérdés volt hisz magamban írogatok tudom jól...
Az a múltbeli emlék lesz, még ennyi idővel is élő- eleven élmény számunkra ,ami vagy nagyon szép és jó volt, vagy rémségesen ,kínzó és kellemetlen.
Elárulom!
Nagymamim szereplője lesz a mesémnek--tehááááát csak szép lehet a történet.
Nagybátyám pilóta lett.Ez már akkor tragédia volt mindenki szemében.
Nagymamám szívéből a jogos büszkeséget, kitúrta az aggódás, a féltés.
Nem tudott örülni fia sikeres vizsgáinak, az számára az egyre közelgő balszerencse rémséges kísértetét jelenítette meg.
Ahol már egy átidőzített ébresztőóra sem állítja meg az eseményeket, ott a belenyugvás kell, hogy következzék.
A Fiú elkerült a háztól.
Pesten lakott, a levegőben élt szinte ,annyit repült.Imádott édesanya pedig készítette a finomabbnál finomabb étkeket és menetrendszerűen ment és megnézte saját szemével, jól van féltett szemefénye.
Tündéri szép feleség, majd mesemanóknak is beillő kedves , okos 2 srác aranyozta be a szorgos és bátor pilóta életét.
Jól megérdemelten.Amikor a nagyi dolga után járt, a kis családjával haza haza térő bátyánk ,sok sok izgalmas, igaz történetet mesélt nekünk , mely nem volt híján életveszélynek se.24 órás gépőrzés , bizalmatlanság minden perc iránt -KORMÁNY kitüntetését is nekünk, a köré gyűlő , szájtátó gyerekeknek , kamaszoknak mesélte el.
Nagyinkat óvtuk minden hírtől, ami bárminemű égi szerencsétlenségről szólt.
Ezt úgy értse mindenki ahogy írom....A Tv le halkítástól kezdve az újság cenzúrázásig (kinyírkálásig)
Tettük ezt oly nagy szorgalommal , hogy az már valóban filmbe illő epizód.
Miért?
Azért mert....
Teszem azt sajnálatosan , de leesett egy japán gép, és ez bennfelejtődött az újságban -nagy mami teljes fegyelemben , csendben félórán belül csomagolt ...indult
Pici falu nem kínált neki buszt, kocsi szerény családunkban még sehol nem volt..
Sebaj a következő óra Encs és Gibárt fákkal szegélyezett, néha kicsit szeles útján találta. Orkán erejű szél kíséretében is ugyanolyan temperamentumban tette ezt.
Megy a Fiához , megnézi ,és JÖN.
Ha ez a bármilyen gép leesés 3x fordult elő ,szeme elé kerülvén a hír, azonnal útnak indította, akár 3x is .Így esett, hogy egy pokol állam cenzúrázói sem dolgoztak olyan szorgalommal, mint ahogy mi nagymamimat védtük óvtuk efféle olvasmányoktól.
Igen ám de az a fránya TV , különös hírhozó masina volt ám.
A faluban az én Édesanyám szerezte az első TV-t szinte ,ezzel felvállalva sok sok ismerős esténkénti tv néző seregét.
Egy ilyen, még csilláron is ülős este után, szűk családi körben maradva már , valahogy a tv előtt felejtődtünk.
Égiek nem óvták fülünket a szörnyűséges hírtől .Szám és betűjel szerint a nagybátyám gépét mondták be .
HALÁLOS repülőgépszerencsétlenség..
TÚLÉLŐ ---NINCS
Harmat friss marad örökké szívemben ez az este.....
Folytatom még -jó?

4/

Jézuska várás mindenkinek jut.
Ajándék a fa alá, akkoriban végképp csak szerényen került a családban.Bátyámmal titkos vágyunk egy űrhajó volt, amiből Gagarin figurája sétál le.
Tudtuk anyánknak ez csaknem lehetetlen, no de majd a Jézuska majdcsak megoldja...
Nem elvárásaink voltak, csak a gyermeki szív vágyai jelentek meg.
Valahogy azon az éven különösen fontos lett , hogy kívánságunk teljesül e.
Nagy összefogással készülődtünk, hiszen a Jézuska csak jó gyerekekhez megy, és makulátlanul tiszta házba.
Hagyomány volt, hogy a fa díszítésnél nem lehetünk ott , akartuk is hinni, hogy az csak hipp hopp ott terem.Jézuska nem hagy ki minket sem.
ÍGY TÖRTÉNT MOST IS .
Szorgos kezek végeztek el mindent, a takarítás és főzés terén, amikor csilingelés hallatszott ki a nagyszobából!
Az ám eljött az idő !
Boldogan futottunk a hang irányába ,és szemünk elé tárult az évről évre, nagyon ismerősnek tűnő díszektől ragyogó Karácsonyfa.
Anyánk nagyon szerény lehetőségekkel oldhatta meg mindig gondjait , de ő is ügyelt rá, ajándék mindig legyen.
Most azonban csoda történt. Nem volt ajándék a fa alatt.
No ez szerfelett gyanús eset.
Felocsúdva az első döbbenetből, neki láttunk megoldani a rejtélyt.
Nővérem cinkos mosolyt váltott Anyucimmal, amit én ügyesen elkaptam. Attól kezdve nem az ajándék miatti csalódás vezetett, hanem az, hogy különös meglepetés bujkál valahol.
Bátyámmal közelebbről megvizsgáltuk a lehetőségeket. Röviden levontuk a következtetést, csak a fa ágai rejthetik a csomagunkat.
Átkutatva minden ágat, meg is találtuk a fura csomagolású valamit.
Alakja megfogva nem adott segítséget a következtetésben, úgyhogy maradt a TITOK titok.
Téptük, szaggatuk a szép fényes papírt ,mígnem előkerült egy doboz. Természetesen, ahogy csak lehet átkötözve zsineggel.
No ez már férfi munka lesz kinyitni, szaladtunk ollóért. A madzagoktól megszabadított doboz sem tárta fel önként tartalmát .Kiskéssel vártuk fel széleit ügyelve rá a meglepetés el ne törjön szakadjon ,vagy a csuda tudja mi kár érheti .
Megadta magát a gyermeki kíváncsiságnak a csomag.
Két ámuló bámuló gyerek szeme elé tárult ,az oly régen áhított égi jármű látványa.
Igaz volna vagy káprázat?
Bátyám a bölcsőtől már műszaki zseni, máris szerelte, indította a híres neves űrhajós, Gagarin figuráját útjára!
Ahogy az meg van írva, szépen méltósággal sétált le a lépcsőkön.Vajon lesz kedve lejönni újra? Gyors biztatás a járműnek, s máris jött lefelé az alak.
Fémből volt, szép színesre festve, igazi karácsonyi csodaként. Szegény Gagarin újra és újra sétálhatott ,nem tudtunk betelni az örömmel. Anyucikánk boldogan nézte, amint játszunk, nem állítom könny nélkül tette ezt .Nagy erőfeszítésébe kerülhetett, hogy a VÁRT ajándék legyen a fa alatt s bizonyára drága is volt az ő lehetőségeihez mérten.
No de a lényeg a varázslat, ami elbűvölte a 2 gyereket.
Egetverő gondolat fészkelte magát bátyám fejébe -Nézzük meg honnan jön ki Gagarin.
Az olyan engedelmes szófogadó gyermeki kérdéseket mint: -szabad ezt?--nem lesz baja?-elfújta egy fergeteg és a kutacs máris bátyám kezében.
Mi az a kutacs?
Nem engedhetem, hogy a régi történet egy szó miatt nem legyen világosan érthető.
A kutacs az úgynevezett, eddig mindenre jó segítség kategóriába tartozó tárgy volt.
Értelmező szótárban így festene valahogy a meghatározás :Kampós végű botra hasonlító, fémből készült tárgy volt melynek feladata volt a házi tüzelésben segítkezni -hamut lekotorni tetőt felemelni.
Ez a csodaszerszám azonnal ,és végérvényesen feltárta az űrhajós lakóhelyének pontos alaprajzát.
A Csodálatos ajándék azonban attól kezdve már csak egy fémhalom lett.
46 éves vagyok ma már.
Most is épp karácsony van. Mint minden éven, már szigorú elvárásom, párjukra lelt lányaimhoz is, hogy amint a Mi fánk alatt eléneklünk egy- egy dalt, aztán irány Anyucim háza.
A tegnap esti puszival is újra megköszöntem, hogy akkor egy szidalmazó szó nem sok, annyi nem hagyta el ajkát.
Nyelte a könnyeit , mi több majd a lélek hagyta el de nem kaptunk ki.Igaz amilyen boldog izgalommal mondtuk :Nénikék bácsikák megnézték hol lakik Gagarin...azon megesett minden zord szigor...
Elhinné valaki, az igazi emlékem ez maradt?
A legnagyobb ajándék volt megélni nagy- nagy szeretetét, de hihetetlen türelmét is.
Nem tudhatta, hogy ezt valójában még unokáinak is adja.
Nagy megértéssel fogadom azóta is hibáikat , vétségeiket, amit csak lehet, szeretetben , megértésben átbeszélünk lányaimmal.Édesanyámtól kapott példa alapján.
Sorsunk meg van írva, mindig minden okkal történik.

www.abbcenter.com/13344

3/

Az Ég kegyes volt de a sors kemény .a család megkóstolta, a nélkülözés szintjét is már súroló ,embert, gyermeket próbáló éveket.
Kóstolta?
Ez lett tápláléka.Megbékéltek sorsukkal és dolgoztak szorgalmasan.A nagymama mindent elsöprő tekintélye meghatározta a gyerekek természetét is .
Anyjukat nagyon szerették de a nagyit imádták.Lesték várták utasításait , kéréseit.
Sőt kitalálták gondolatait is, versengtek ki talál ki Őt megörvendezető, jó cselekedetet.
Varázslatos volt, ahogyan a legmunkásabb feladatokra is rá tudta bírni a családot .
Humora volt, szive volt, esze volt .
Mindenki felnézett rá .a faluban sem mert volna senki tiszteletlenül beszélni vele, még háta mögött áskálódva sem.
Mi volt a titka?
Elmesélem.
Kutyánkat elütötte az autó.Nagyobb értéke volt akkoriban még, embernek, állatnak, de állatorvos szóba sem jöhetett.A fájdalmában csendesen nyüszítő eb szépen türte ahogy a gazdi kijár sebeit mosogatni, kötözni az akkoriban használt Hyperolos vízzel.
Úgy tűnt, az eb boldogabb vizekre evez-sirattuk, mert Nagyanyánktól megtanultunk sírni is .
Megtanultuk elengedni a kedves dolgokat,de csak mélyen átélve, értékelve .
Győzött a természet törvénye!
A kutya túlélte, s szépen feljavult-muszaly volt neki.
Tanulság Nagyi mindenható- talán:-)Szíve választott iránya volt ,hogy mindenkin segíteni kell.a \"Jószág nem veszhet el fejezet is erre példa.
Elütötte az autó a libánkat .Na bumm.Talán én hibám volt.
Míg kicsik voltak a libuskák kosárban vittem őket fel a partra legelni ,jó fiss csudaszép zöld gyepet.Aztán már terelgetni kellett őket lefelé egy szerpentinszerű úton.Igenám ,csak hát ahogy a libusaim szárnya erősödött, sürgős vágyuk lett kipróbálni mi is az a repülés.
El tudják képzelni ,ahogy bámulom rémülten a egymástól fellelkesedő ,levegőbe emelkedő tolltömeget??????? Kitalálták?
BINGÓ..
Az egyik vezér ludam egyenesen egy autó kereke alatt landolt.Életét veszítette-vagy mégsem?
Felöleltem a vérző, és fejét libanyaknyi hosszan lelógató ,szívemhez oly közelálló, állatot és hazavittem
Mindennek nyoma ruhámon ,arcomon, színében virított messziről.No és akkor mitől is varázslatos volt az én nagyim?
Elémjött ,egy szemrehányó szó nélkül elvette a félhalottat,határozott terve volt már mit tesz.
Bátyámmal azonnal házi zsírt hozatott,velem zsákvaró tűt és hiszik nem hiszik---gyors öltésekkel felvarrta az állat nyakbőrét -fűztem a cérnát ujra és ujra serényen.
A műtét végeztével jó vastagon, gyors mozdulatokkal bekente jó házizsírral a sebet.
A liba is kénytelen volt és meggyógyult--életmentés után ujra csak keménytempójú munka volt s nem ám pátyolgatás.
El is feledkeztünk a liba bajáról, gúnárkodhatott kedvére az hátsó udvarban .
Egyszer azomban előre merészkedett és megcsípett a hasamnál .
Szerencsétlen jószág ha tudta volna ,hogy a sérvműtétet anyit halógató kislány nagymamája ettől kölykéért ölő tigris lesz....
NEM TUDTA.Finom is a libapecsenye,nagyon finom.
Mivel én a nyakát szeretem legjobban még ma felnőtten is, természetesen én kaptam ezt a becses részt.
Azonnal felfedeztem a libanyakban az akkori műtét nyomokat, cérnákat-hisz varrat szedésre már nem kapott figyelmet a lúd.
Tanulság !
Fontos vagyok!
Nagymamám már akkor ezt palántálta, sokat szomorkodó ,sírós unokájába.
Nagyon fontos vagyok .
Máig táplálkozom megbecsülő szeretéből ,mindent megtett volna értünk. A liba életét megmentette, de amikor az bántotta szemefénye ,féltett unokáját-azonnal kioltotta életét.Nos így van az mikor az ember elsírja magát cikk írás közben
Főként ha mindig is bőgőmasina volt.....

www.abbcenter.com/13344

2.

Élte a család a maga életét,rokonoktól bírálkodást megvetést kapva ,csak épp segítséget nem soha.A sok munka néha kínzó volt ,embert próbáló energiát követelve a gyerekektől is ,de varázsa is volt.
Valahogy kezdték érezni önnön értéküket.A Fiu családfővé nőtte ki magát,a lányok hihetetlen ötletgazdaként támogatták az Anyát a pénzkeresésben.
Vasárnap reggel postát hordtak,aztán segítkezés a főzésben.Ebéd előtt még gyors futás a Moziba ---no nem ám filmet nézni .Az majd délután lesz.Szépen kitakarítottak ,hogy a látogatók rendes helyre sziv esen térjenek beb ,minél nagyobb létszámmal.A Fiu komoly vezetőként a hatalmas ládát tolta, amiben a film rejtőzött.
Kamaszlegényeket megszégyenítő tudással ,műszaki érzékkel vetített az én drága Bátyám, kisfiuként is már.
Finom jó ebéd várta a hazatérő dolgoskákat.
Egy jó nagy szusszanás után indulás vissza a moziba jegyetárulni.
Jutott ám szórakozás is .Szünetben a számomra legkedvesebb bakelit lemez szólt mintegy Önök kérték ,de a Bátyámnak az számított HUGI mit szeretne hallani.
Fáradtan, de jókedvűen hazatért csapat szervezte meg ,vasárnap is a fürdést otthon ,falusi körülményekhez igazítva.
Vízbehordás, nagy kád -pancsolás családi hierarchia szerint ,békességben szerettel.Hétköznap egy szóra ugrott a család, ha a falu lakosságának szóló munka volt.Értesítések kihordása ,és a dobolás
Hú az volt ám a feladat!
A legény dobolt ,úgy ám ,dobverővel egy kis falusi dobon.A kislány 5 éves kora óta olvasta a híreket.
Ma is fülembe cseng, amikor éjjel Sikoltottam az éjszakába :Asszonyok, emberek ásót, kapát ,Bratuékat már viszi az Árvíz..................
A Nagymama még néha eszébe vette ,hogy a gyerekeknek az apja, igazán kivehetné részét a bajokból ,gondokból.
HIBA volt.
A mindig züllött vándorként ,halastarisznyával, ittasan kódorgó ember ,nem hogy apaként, de még idegennél is kegyetlenebb szívtelenséggel tagadta meg a kislánytól. azt a hőt áhított halat.Minek is kérte a Nagyi ?
Miért kellett a kislánynak szembesülni e nemző apja nem törődömségével ,amúgy is világos volt ,hogy egy rész örökké hiányozni fog életéből.
Az úgy nevezett APA címszónál...
Sebaj.Az élet kegyes és mindig megoldódik minden.
HAL az nem lett.
A lányka szerencsés volt kereszttestvéreivel.Minden ellenállás nélkül adták át Édesapjuk szerető karját ,ölelését ölének oly megnyugtató melegét .Bújós volt a kislány ,szeretetre éhes és nagyon sírós.
Az iskolából, alsóban még úgy ment látogatni a tanító :No hol az a bőgő masina?
Egyik péntek este, éppen a szertartásos padlófelmosást végezték közösen, a lányka szirgorúan súrolta a fapadlót hisz a rajongásig szerettet Nővérük ,csak akkor mehetett szórakozni ha ez kész.
Édesanyjuk vacsorát főzött a nokedlit szaggatta amikor megállt kezében a munka....
Hogyan is van Arany János versében ?"Szó bennszakad hang fennakad......No valami ilyesmi történt ott...Az utolsó mozzanatként még fel nem mosott küszöbön ott állt az apa.
Csúnyán fogom írni ,de szükséges-Köpni ,nyelni nem tudtunk .Magát az ördögöt vasvillával is hamarébb el tudtuk volna képzelni belépni, mint őt.
A nagy titok azonnal kiderült .Anyánkhoz lépett .

Tudjátok minek jöttem?
Holnaptól kevesebb pénzt kapsz a kölykeidre ,mert van másik 3 gyerekem is amit a bíróság a mai napon törvényesített....
Megtudtuk minek jött…
A nővérem kapta a lavórt a szennyes vízzel ,és felé suhintotta :No elmegy magától vagy öntsem nyakon?

ELMENT-többé nem került utunkba –holott volt rá esély, egy faluban lakva---

-Kegyes volt az ég ...........

A csepegő csapok hangját mindenki automatikusan felismeri. Legtöbbünk emlékeiben bosszúságok sorozatát idézi fel a puszta megemlítése is. Szinte már hallod is a monoton, idegesítő, egyre élesebb, ércesen lekoppanó vagy leloccsanó vízcseppeket. Ritka szerencsés ember, aki elmondhatja, hogy számára ismeretlen az érzés, amikor újra és újra, minden erődet összeszedve szemben állsz a fenevaddal, hogy legyőzd, hogy csavarj még egy utolsót rajta és végre elhallgasson, de úgy, hogy ne is sziszegjen tovább, mint egy felbőszített vipera. Amikor diadalmasan nyugtázod, hogy most győztél, sikerült elnémítanod, továbbra is ott lappang a bizonytalanság árnyéka, mint egy kísértő szellem és tudod, hogy bármikor sor kerülhet a visszavágóra. Ha nem hallod a hangját, akkor is résen vagy, figyeled.
Egy kora hajnali ébredés, amikor még félig nyitott szemmel tapogatódzol a fürdőszoba irányába vagy a konyhában, hogy elkészítsd a kávédat, nos ez az időszak a legveszélyesebbek közé tartozik, attól függően, hogy hol is található a nagy ellenfél. Boldog ember vagy, ha csak egyetlen csap romlott el és egyetlen helyiségből várható a támadás.
A hirtelen, meggondolatlan mozdulatok végzetesek lehetnek. Azonban ha megállsz előtte, mint alattvaló a nagy király trónja előtt, van időd megfontolni magát az érintés erősségét, sőt még azt is átgondolhatod, hogy egészen bizonyosan ezt a csapot akarod-e megnyitni. Érdemes-e megkockáztatnod, hogy felébreszd az alvó oroszlánt vagy jobb lesz tisztes távolságban maradnod tőle.
Ugyan milyen biztosítékod lehet afelől, hogy ha eltekered, akkor megvalósul a fogmosás, vagy valóban elkészül a kávéd? Ami eddig még csak csepegett, lehet, hogy most dühödten zúdul rád, megállíthatatlanul.
Az ember fia ilyenkor visszavágyik egy lágyan csobogó hűs forráshoz, eszébe jut a Kék-lagúnák édes békéje, a régi kerekes kutak, talán még Petőfi Alföldje is a gémes kúttal, Móricz Zsigmond remekbe szabott elbeszélései a paraszti életről, és szeretnél visszamenni a természetbe, el innen.
Aztán eljutsz a végső megvilágosodás állapotába, ez így nem maradhat, ki kell hívni a szerelőt. Na, de ha már eljutottál a felismerésig és el is döntötted, hogy telefonálsz, úgy érzed, akkor talán bátran le is tusolhatsz, lefőzheted a kávéd, hiszen közel a segítség.
Ó micsoda bárgyú gondolatsor ez!
Aki már megpróbálta mindezt kivitelezni, most a visszaemlékezés máig bosszúsággal teli, ám a megtapasztalás birtokosának szája szegletében megülő keserves mosolyával bólogat, olyan se nem igen, se nem nem mozdulatokkal , felhúzott szemöldökkel, néhány sóhaj kíséretében.
Mert mi is történik? Megnyitottad a vizet és amitől tartottál, bekövetkezett. Nem engedi elzárni magát. Felhívtad a szerelőket egymás után, szinte mindegyiküket, akiket a telefonkönyvben találtál. A válaszok pedig a következők voltak:
- Holnap után tudunk kiküldeni embert.
- Nem tudjuk vállalni.
- Leghamarabb holnap, ha van csaptelepe.
- Felhívom a kollégát és visszahívom.
- Ha nem tudja milyen csaptelepre van szüksége, mi sem tudunk segíteni.
A víz pedig folyik, feltartóztathatatlanul.
Beszólsz a munkahelyedre, hogy nem tudsz ma bemenni. Próbálod központilag lezárni, csakhogy a régebbi épületekben sok helyen ehhez a gondnok is szükségeltetik, ha eléred, mert Pesten sem él mindenki új társasházban és nincs a mosdókagyló alatt vagy a folyosón a szükséges eltekernivaló, csak lent a pincében.
Igen ám! Ahhoz, hogy a pincében elzárd a vizet, értesíteni kell a lakótársakat is, legalább egy liftajtóra kiragasztott felirattal.
A mázlista eléri a gondnokot, kiteszi a tájékoztató cetlit és elindul beszerezni az új, megmentő csaptelepet. Rosszabbik esetben, nem kell tájékoztatni senkit, mert nem érted el a gondnokot, hagyod folyni saját akarata szerint a vizet is és az eseményeket is, mert olyan áldozattá alakultál át, mint űzött vad a rengetegben, főleg ha nő vagy. Mert kérdem én, ki az a nő, aki tudja, hogy mit is mérjen le, egyáltalán kell-e valamit lemérnie, tulajdonképpen mire is figyeljen majd a szívbemarkoló árcímkéken kívül?
Amíg keresed a megfelelő szerelvényt, otthon már tombol az ítélet. Azt gondoltad, hogy csak a vízórád fog kicsit többet mutatni a szokásostól?
Tévedtél barátom!
Hol van az garantálva, hogy minden víz a lefolyón folyik le?
Hát persze, hogy sehol. Ezzel szemben a dugulás ördöge már alig várta, hogy csatlakozhasson az ellenség táborához. Egyszóval, mire hazaérsz, az ajtód előtt egész népes kis csoporttal találod szembe magad, akik már a behatolást fontolgatják, és a kulcscsomód tárgyi bizonyítékként szolgál, miszerint Te vagy minden bajok okozója.
A festés se olcsó mulatság, főleg az ötödiktől egészen a földszintig, és ismét boldog ember vagy, ha volt biztosításod.
Amikor már minden alattad lakó tisztességesen elázott, és hónapokon át bujkálsz a liftre várva, mert nem szeretnéd minduntalan látni a rád szögeződő megvető pillantásokat, esetleg azt is vállalod, hogy naponta le-fel megmászd a lépcsőket, és majd egy ideálisnak tűnő pillanatban kisurranhass mint egy tolvaj a hátsó bejáraton, nos akkor újból támad a víz.
Hol és hogyan? A mosógépből. Mert a víz az úr, ezt tudja mindenki. Azt is tudjuk, hogy aki csak teheti, automata mosógépet vásárol, és ezzel együtt azt is tudjuk, hogy a régi épületekben is rá lehet kötni a vízhálózatra, viszont a szennyvíz távozásának útját magunknak kell kiügyeskednünk.
Egyszerű. Bele kell lógatni a leeresztő csövet a fürdőkádba. Aztán, minden mosás előtt lelkiismeretesen ellenőrizzük, hogy helyén van-e a mi csövünk.
Miután a vízzel való hadakozásodban széleskörű tapasztalataid mellett fóbiákkal is gazdagodtál, jó esetben 10 percenként meglátogatod a mosás helyszínét és nyugtázod, a cső a helyén van.
A szomszédok is kiengesztelődtek közben, már-már úgy érezheted, mint Candide, hogy minden a legjobban van ezen a földön.
Arra gondolsz, mennyivel jobb most, mint amikor József Attila megírta a Mamát, vagy amikor még patakban mostak a vidéki asszonyok!
A konyhában fő az ebéd, kint ragyogó napsütés csalogat délutáni sétára, és Budapest csodálatosan szép. Milyen kellemes érzés mindez, jó is lenne megosztani valakivel a gondolataidat mindaddig, amíg egy váratlan csengetés fel nem ráz ábrándos jókedvedből.
Tudat alatt még kísért a múlt és egy ilyen nem várt csengetés nem a bejárati ajtó megnyitására inspirál, hanem egy gyors ellenőrzésre a fürdőszobában.
Nincs baj, nem lehet baj, cső a helyén, tehát ajtót nyitsz.
Az egyik kedves szomszéd tesz villámlátogatást, aki egy kis öblítőt kérne kölcsön, mert hallotta, hogy működésben van a mosógéped, így bátorkodott ezt az apró kérést intézni hozzád, feltételezve, hogy maradt és neki nem kell most azonnal lerohannia a szemben található üzletbe.
Ez a legkevesebb, gondolod és gondolja ő is, amit megtehet egy lakóközösség áztató.
Adsz, hogyne adnál! Berohansz a fürdőszobába, kikapod a mosdó alól a flakont, majd ráérősen elbeszélgettek. Helyreállt a béke, most már bátran közlekedhetsz a lifttel, és mosolyoghatsz embertársaid szemébe.
Jó szomszédok között gyorsan szalad az idő, a mosás programja is rég lejárt, mire a kedves vendég távozott. Mehetsz a ruhákért, kiteregetheted és ezt a csodás napot megkoronázhatod akár egy fagylaltozással is valamelyik cukrászdában.
Milyen szép az élet! Milyen jó a békesség állapotában! Ezt érzed mindaddig, amíg ki nem nyitod a fürdőszoba ajtaját és első lépted nem csobban egy hatalmasat. Egy pillanatig értetlenül állsz a bokáig érő vízben, aztán egyszerre száz kezed nő ki és minden elérhető törölközőt, megmaradt szennyest mind a száz kezeddel a vízre dobod, hogy magába szívja.
Felitat, csavar, felitat, csavar! Sürgetnek a váltakozó, egyre gyorsuló parancsszavaid.
Ha tehetnéd, felhörpintenéd a padlóról, vagy magadba szippantanád mint egy búvárszivattyú, bármit megtennél már, csak ne ismétlődjön meg az a rémes nap.
Megismétlődik. A víz kéjes örömmel szivárog, majd zúdul lefelé. Amikor az utolsó cseppjét is felitattad, kimerülten, rémülten körbenézel, hogy mi is történt itt, hogyan járt túl ismét az eszeden?
A válasz rád röhög a padlóburkolat felé tátogó csőből, amit feltehetőleg akkor mozdítottál ki a kád szélére illesztett pozíciójából, amikor az öblítőért nyúltál le. A felismerés megrázó birtokában tehetetlenül állsz és már hallod is az egyre közeledő szapora lépteket.
Tudod, itt már semmilyen magyarázkodás nem segíthet, ez már a vég órája. Kezdődik minden elölről.
Életösztönöd azt súgja, talán egy kis kegyes hazugsággal menthetnéd megtépázott becsületed utolsó, apró szilánkját.
Talán mondhatnád, hogy nem érted honnét folyhatott le a víz.
Meg is próbálkozol vele, valami csodában bízva. Az egyik szomszéd saját szemével akarja látni a bűntény színhelyét és mint egy kriminalisztikai szakértő halad elől. Vizet már nem lát. Kutat, nézelődik, majd megkérdi.
- Hogyan fürdenek itt?
A kérdés amilyen váratlan, olyan biztató is, még nem sejted pontosan hová is vezet ez, de ráhagyod és felelsz.
- Általában tusolunk.
- Akkor már értem.
Mondja, majd elmagyarázza a helyzetet.
- Nézze meg a kád szélét! Rés van a fal és a kád között, rossz a szigetelés. Amikor tusolnak, figyelhetnének rá, hogy ne tartsák a zuhanyrózsát a rés felé. Mi éveken át így mosdunk, de nem pocsoljuk szét a vizet. Ne állva tusoljanak! Üljenek bele a kádba, vagy guggoljanak! És csináltassák meg a szigetelést!
- Jó….Beleülünk…vagy guggolunk…Megcsináltatjuk…
Válaszolod, nem is mondhatnál egyebet.
Ott állsz megszégyenülve, belefáradva, engedelmesen.
Aztán érzékszerveid megtanulják felismerni a lecseppenő hangokat éjjeli álmod közben éppúgy, mint a nappali zajok között. Megtanulod azt is, hogy a vizet nem tudod uralni, csak ideig-óráig.

1.

Asszonyom mit csinál a lánya a folyosón?--Olvas .-jött a válasz az iskolaalkalmassági orvosi vizsgálatra várakozó kicsi lányka Mamájától.
Az orvos asszony összecsapta kezét .-No de akkor mit vizsgáljak én rajta ha Ő 6 évesen és olvas a falon található képekről.Ezzel el is dőlt a sorsom-pecsét és mehettem egy évvel korábban iskolába ,mint az egyébként tervezhető lett volna az akkori törvények szerint.A vonaton hazafelé még egy deli fiatalember kicsodálkozhatta magát ,hogy rejtvényt fejtek s nem csak képeket nézegetek a pajtás újságban-én az óvodáskorú kislány.
Így esett,hogy másodikos koromban mesedélutánt tartottam szülőfalum dimbes-dombos partjain s mindig várták már ezt a programot a felettem járó gyerekek is .
A cserfes kislány mégsem volt ám mindenkinek kedves.
A régimódi igazgatónő nem állhatta a szegény gyerekek kiemelkedő tehetségét ,értékeit felismerni.
Szép kiejtési versenyre kénytelen kelletlen elküldött, de akinek Nálamnál gyalázatosabb évvigit adott, az már ott is maradt ismétlőbe.
Volt egy bátyám is, akinek szintén ez a sors jutott, nevezetesen az igazgatónő miatt.
Volt neki felfogása, ami még a falu részéről, végre megérkező elfogadás után sem enyhült.
Elvált gyereknek még egy körbenáll egy kis lányka játékban is kizárás jutott,ma már számomra is hihetetlen ez a hozzá állás.
Az eleven fájdalom mégis belém vág amikor kígyócskaként kitekeredett testtel vártam, majd csak megtörik az ellenségesség és én leszek a ki a legszebb szobor versenyjáték kiválasztottja.
Jó sokat vártam rá.
Felső osztályba elkerültünk a szívemnek máig, elpityeredésig kedves faluból, a közeli nagyobb faluba .
Fordult a világ kérem.Amikor egészeket rontanak gyerekek a sok bejött új, és nehéz tantárgy miatt-azok a bizonyos"elvált gyerekek"hirtelen a figyelem középpontjába kerültek
.Egy -két tantárgyat kivéve kitünő eredményeinkért küldtek drága pénzen jutalomüdülésre,bátyámat Parádra,engem Röjtökmuzsajra.Mondjak valamit?
A kivetettséggel jól megbírkóztam,a falubelieknek legalábbis önszántamból mentséget kerestem ,nem hogy megharagudtam volna rájuk .
Amikor az olvasni 6 évesen már tudó kis lányka a bordó pici bundácskájában útnak indult tudását segítségre használva, oltási értesítéseket kihordani ,azért e falu lakossága ment, és kereste a nagy hóban.szívük melegét is adták aggodalmukkal amikor baj volt.
Szegénykék beléjük nevelt vakfegyelemmel beletörődéssel élték zaklatott Életüket -mondván .Az Apa vágjon fát akár az Anya hátán -no de elválni??
Így eshetett csak ,hogy főben járó bűnösként bélyegezték meg, még testvérei is Anyánkat, aki pedig csak megélte ,hogy a férje eltűnt a semmibe ,csak válni jött elő.