Soha nem vallottam magam költőnek, nem is volt rá késztetésem,
hogy "megtanuljam" a versírást.
Nem is írok verset úgy, hogy "most én verset írok" erről vagy arról.
A vers megszületik bennem, s én csak lejegyzem, ami kibukik a tollam alól.
Nem nekem kell eldönteni, hogy ez irodalom-e vagy csak firkálmány, eldönteni Nektek olvasóknak kell, meg az időnek, ami vagy feledésbe taszítja, vagy életben tartja őket, hiszen nekem mind szép, mint anyának a gyermekei.
"De úgy sejtem örömhírt hoztam én
Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem, állván,
Tátott szemmel csodára várván.
Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek."
Karinthy Frigyes: Előszó (részlet)