ArtPoéta Irodalmi és Művészet Portál

Felrémlik előttem egy vasútállomás,
ahol egy idős ember
kutyájával együtt a vonatra várt.
A magány két oldalról karolta,
talán szomszédja se volt,
csak ez a kölyök vizsla,
akit még nem gyötört meg a sors.

A bácsika leült egy padra,
s ebének a következő jó tanácsot adta.
- No, aztán ne kíváncsiskodjál! -
Látszott, hogy rendesen etette,
egész nap jó modorra nevelte,
de a kutya félreérthette a pedagógiát.
Egyfolytában barátkozott,
mindenkihez odafutott,
buzgalmával el is nyerte a szimpátiát.
Nem akart ő kéregetni,
csak a szatyrokba belelesni,
az emberek viszont félreértették a kutyát.
Gazdája a fejét csóválta,
kutyája a farkát,
az utazók meg mosolyogtak,
s a peronon végig, egy falatot ledobtak.
Senki sem figyelt az öregre,
pedig ő ismételte rendre
- A kíváncsiság egyszer bajt hoz a fejedre! -

2009. 02. 24.

Hallgatom az esőcseppeket.
Úgy koppannak le
a hetedik párkányán, mint
temetésen a komor léptek.
Egy csoporté fürgébb,
talán elkéstek...
Mások komótosan lépnek,
itt-ott szélen elfut egy gyerek.
Amott virágot visznek
egy sírra, léptük más,
nem akasztja zokogás.
Beúszik a sírásók moraja,
megcsúszik egy csizma...

Mint egy márciusi sírkert..
Pedig ez a külvárosi rész
Újpest, s e gyászzenét
suhogó autókerekek és
a tizennégyes villamos
kattogása töri meg.
Nincs más hang órák óta,
a szomszéd sem dalol,
talán ő is ázik valahol..

2009.03.05.

Add a kezed, megtartalak,
Fogd a kezem, tarts meg!
Ne engedd hogy elhagyjalak,
S ha küldlek, ne halld meg!
Hazudd nekem azt, hogy szeretsz,
Olyan édes ez a méreg.
Önts tele még egy poharat!
Hadd legyek ma részeg...
Hogyha látnál józanodni
És nem lesz kedved már hazudni,
Csak add kezed, hogy megtartsalak,
Fogd a kezem, s tarts meg!

2009.02.23.

Dallamokat dúdolgatok,
szertelen szellő
repíti reményem,
lángoló légvár lett
boldog, balga békém,
vajúdó villámok vihognak
megriadt szívem menedékén.
Tovatűnt tavasz
illatát iszom,
ábrándos, árva álmaim
panaszosan, porban pörölnek,
nyögő nyűg, sikoltó sors,
hirtelen új dallá szelídülnek.

2009. 05. 03.