ArtPoéta Irodalmi és Művészet Portál

Amikor a mérhetetlen szenvedésnek
a kereszthalál véget vetett,
és a kilátástalanság sötétségét
az EMBER lelke megélte,
s azt hitte nincs tovább!

Mert prófétája elveszett,
és vélte tudni, nincs is talán
mit Ő - Jézus hirdetett,
hogy ámítás csupán
a Hit - Remény - Szeretet.
Ő mégis megjelent.

S lehet, hogy mindez
legenda csak.
Neked mégis mutasson utat,
Példát, hogy míg élsz,
-vagy túl azon
Ha erősen hiszed, s mondod, Akarom!
Megtörténhet a csoda,
s kisimulhat a ránc a homlokodon.

És nézzétek,hallgassátok
http://www.youtube.com/watch?v=ykPrj8G56mw

Elfogytak a napok idén,
utolsókat rúg már az év,
szikrát szór a sarkantyúja,
kint durrog az indulója.

Hogy ha bús volt ez az éved,
űzze el az éjfél tőled,
ami rád vár legyen vidám,
teljesüljön minden imád.

Kinek jó volt minden hónap,
ne legyen ez fordulónap,
kétezer tíz is szeresse,
ragyogjon rá a szerencse.

Adjon Isten mindenkinek,
egy kicsivel nagyobb szívet,
szeretetnek tág fogadót,
új évünkre hintse a jót.

Ódon tetők mohos cserepére,
hideg palákra napsugár zuhan,
csillogó fényleheletét szórja,
ragyogó, mert karácsony napja van.

Hópihék táncát kíséri a Hold,
tündökölnek a messzi csillagok,
gyertyák gyúlnak milliónyi házban,
és mosolyognak mind az angyalok.

Megcsendülnek szerte a harangok,
az egész világ együtt ünnepel,
fenyőfákon csillagszórók égnek,
szívek hangján ma öröm énekel.

Végtelen karácsony de jó lenne,
hogy ne ismerne senki könnyeket,
s ha a Földön örök béke volna,
szeretnék egymást mind az emberek.

Alszik TV., szunnyad a távkapcsoló,
Álmomból riaszt a városi locsoló.
Zubog a kávé, csobog a víz;
Frissítő fürdő fenséges íz.
Ajtók csukódnak, indul a busz,
Órámra nézek; öt óra-húsz.
Robogó vonat, csillogó sín,
Suhanó tájak ezernyi szín.
Termékeny hegyoldal, ismerős orom,
Távol a város, távol a korom.
Virággal bélelt útszéli árok,
Szerelemtől ittas szüreti párok.
Dobókocka perdül képzeletükben,
Jól választottunk - e révületünkben?
Hívogató pince, feszülő prés,
Poharamban must, akár a méz.
Duzzad a szőlőszem Eszter kezében,
csillan az ünnep, mosolygó szemében….

Koszorúk, virágok, mécsesek,
ablakokban égő gyertyák,
útszéleken álló fakeresztek,
szívünk a múltba belereszket.

Özvegyek, árvák, kedvesek,
gyermekük után jajdulók,
ami fáj, ma jobban kapaszkodik,
s a lélek váltig ragaszkodik.

Szegények, urak, vértanúk,
elszenvedett, bús háborúk,
sebeink most újra felsajognak,
ajtót nyitunk a fájdalmunknak.

Sírhantok, kripták, kopjafák,
tömegsírok és parcellák,
katonák, kik örökre eltűntek,
gyászolunk, mert miattunk tűrtek.

Férfiak, nők és gyerekek,
itt maradtunk mind, mi vesztesek,
ma krizantémot viszünk a sírra,
még saját holnapunkban bízva.

Élet, halál és küzdelem,
köztük sok emlék megterem,
de a szeretet mindenhol ott van,
ahová elvisszük magunkban.

2009. 10. 24.

Hosszú az út születéstől a halálig,
hosszú az út lélektől Lélekig.
öt testvérből négy fiú lett,
négy fiúból egy Isten szolgája lett.

Születni az Életnek, meghalni a bűnnek,
szolgájává válni Istennek,
s minden embernek.
Gyönyörű és szép feladat,
adjon Isten kedvet, erőt hozzá!

Eljött hát a nagy pillanat,
a várva várt szent malaszt.
Szem szárazon nem maradhat,
elhangzott a velőt rázó mondat:
Tu es sacerdos in aeternum!

Eljött újra szent karácsony,
eljött újra, s ki tudja, még hányszor?
Mi legyen a meglepetés?
Jóleső gond, nem szenvedés.
Minden megvan, csak az egészség,
ebből jutott igen kevés.

Fiatokat felnevelve,
az élet útján sínre téve
célotokat elértétek.
A jó Istent kérjük együtt,
még sok karácsonyt töltsünk együtt!

Szeretetben, békességben
elérvén az öregséget,
kívánni még mit lehet?
Legyen nyugodt életetek,
egészségtek, békességtek!